Amikor minden este szenvedés a gyermek altatása...

2020. január 06.
Szerző:  Cukimamik Team
Amikor minden este szenvedés a gyermek altatása...
Honnan tudod, hogy elszúrtad? Este órákon át mellette alszol, netán a földön ágyazol meg mellette. Addig ringatod a karodban, míg álomba nem merül. Nincs éjszakád, mert minimum 3X ébred, üdv a klubban! Ezt jól elszúrtuk! Ideje helyre hozni a „lehetetlent”, és újra megtanulni neked is aludni.

Elrontottam. Nem tudom szépíteni a dolgokat. Imádom a gyerekem, de amióta megszületett immár 2,5 éve, nincs egy nyugodt éjszakám. Azóta nem aludtam át egy teljes éjszakát, de már csak annak is hálás lennék, ha egyszer kellene ébrednem éjszaka.

Csakis én vagyok a hibás, nem a szomszéd, nem a férjem, nem a könyvek. Nagyon könnyű beleesni a csapdába, kitartással, türelemmel, és következetességgel azonban ki lehet belőle mászni.

Azt hiszem most jött el az az idő! Erőt gyűjtöttem, és kitartóan megtanítom a gyermekem aludni, és magamat is…

Esténként ott fekszem a kiságy mellett, simogatom a karját, a hátát, a lábát, van, hogy 20 percig, van, hogy 1 órát! Nincs menekülés, amíg nem alszik el, addig ott gubbasztok mellette. Ezzel csak az a gond, hogy van másik két testvére, akikkel este szintén együtt szeretnék lenni, mesét olvasni, megölelni őket, de így nem megy, mert mire kijövök, a szobából addigra már a férjem lefekteti őket. Másrészről, nem kellene ott gubbasztanom- milyen már ez???- Tudod az a legdurvább, hogy mindig megkapom: „Neked 2 gyerek után, a harmadikkal már minden rutinból megy!” Persze, ha tudnád, hogy az altatást, hogy elszúrtam. Pedig a két nagyobbat nagyon szépen megtanítottam aludni. Egészen csecsemő koruktól kezdve, átaludták az éjszakát, és ez a mai napig így van. A legkisebb azonban éjszaka is felkel, átjön, nehezen alszik vissza. Ez pedig így nincs rendben. Lépni kell, de azonnal.

Tudom, hol rontottam el, hogy nem tanítottam meg rendesen aludni a kisbabám.

1. Miután megszületett, imádtam az ölemben tartani, ringatni, puszilni…a nagyobb tesók miatt állandó bűntudatom volt, hogy velük kevesebbet vagyok, szükségem volt rájuk, ugyanúgy, mint ahogy nekik rám. Egy kicsit talán túlzásba is estem, így egyszerűbb volt cicin elaltatni a kicsit, vagy ha felsírt, gyorsan álomba ringatni. – Ezzel csak az volt a gond, hogy hozzászoktattam, hogy az  ölemben ringatva altatom el, így ahogy nőtt, a derekam és a karom egy idő után úgy éreztem leszakad. Amilyen rutinos lett, ahogy leraktam a kiságyba és megszűnt a ringató érzés, azonnal ordítani kezdett. Ez első hibát ekkor vétettem el. Nem több időt kaptam az altatással, hanem egyre kevesebbet.

2. Éjszaka, amikor felkelt cicizni, félve, hogy a tesók felébrednek, inkább képes voltam álomba ringatni, mintsem, hogy sírdogáljon. Nagyon jó ötletnek tűnt, olyan büszke voltam magamra éjszaka kellős közepén, miután egyszer 45 percig ringattam álomba, DE csend volt a lakásban. Miután az állandó éjszakai keléstől én is kezdtem fáradni, már nem tűnt olyan okos ötletnek, de nem volt erőm leszoktatni a ringatásról, inkább kinlódtam és sokszor sírtam. Hozzáteszem a gyerekeket nem zavarta volna, sőt fel sem keltek volna a sírásra! Itt már duplán vétettem.

3. Napközben ide-oda rohangáltam, vagy ha otthon voltam, egyszerűbbnek tűnt, ha babakocsiban elringatom. Volt, hogy az egyszerűség kedvéért esete is… Ismét ringattam, és a fenekét ráztam, ahelyett, hogy a kiságyában megtanítottam volna aludni. Harmadik hiba.

4. Ahogy nőtt, odavettem mellém, olyan édesen aludt. Aztán a kiságya mellett megágyaztam magamnak, és ott altattam mellette a földön. Amikor megérezte, hogy nem vagyok mellette, azonnal segélykiáltással jelezte, hogy húzzak vissza a földre. Amikor nagyobb lett, akkor pedig már mutatta, hogy oda feküdjek le. – Erre nem mondok inkább semmit.

Odáig jutottam, hogy a kimerültségtől, tehetetlenségtől minden este már sírtam a kiságy mellett altatás közben, és éreztem, hogy elrontottam. Tudtam, hogy hol rontottam el, DE ahhoz, hogy változtassak a helyzeten nem 1 nap, és nem 2…Erőre volt szükségem, hogy a következő hetekben helyt álljak, következetes, és türelmes maradjak. Tudtam, hogy megcsinálom, megtanítom a gyermekem aludni, ha már eddig nem tettem. Eljött az idő!

Mindezt azért írom le neked, mert már van 2 gyermekem, akik minta babából, minta gyerekként alszanak, és mint a fenti sorokban olvashattad, tudom hol rontottam el. Nem szeretném, ha Te is ebbe a hibába esnél!

Nem önzőség, amikor a gyermeked megtanítod aludni a saját ágyában, és van magadra, a gyermekeidre, a férjedre időd még esete. Ne azzal fejezd ki a szereteted, hogy este még babusgatod, amikor már alszik, még mindig ott fekszel, mert a gyermeked fel fog nőni, és ugye nem szeretnéd, ha 11 évesen még a te ágyadban aludna, ahonnan kitúrta a férjed? – Konkrétan én ismerek olyan családot, ahol anya cukiságból együttaludt a lányával, apuka átköltözött a kananpéra, és ott alszik immár 11 éve! Ne akard ezt, mintahogy azt sem, hogy 4-5 éves gyereket kínok árán elaltatva lágyújhegyen kelljen a szobából kiosonni, nehogy megreccsenje a parketta, és újra kezdeni előről a szertartást.

Hiszem, hogy a gyerekeket meg kell tanítani aludni. Ha pedig elszúrtad, helyre kell hozni. Először is nem szabad hibáztatni senkit, legkevésébe a gyermeket. Ne rálegyél dühös, hanem magadra, amiért idáig jutottatok. Miután erőt vettél magadon, és eldöntötted, hogy megtanítod, vezess be egy rutint esténként, és az új altatási szokásoktól ne térj el! Nehéz lesz, de végig kell csinálnod. Lesz sírás, de lesz egy erős anya a gyermek mellett, aki minden egyes alkalommal meg fogja vígasztalni, aki nem fog többé ott kuksolni a gyerekágy mellett, aki át fogja aludni az éjszakát. A gyeremekednek az ágyában van a helye, nem a nappaliban, nem a babakocsiban, az ágyában tanuljon meg aludni, egyedül, anya gubbasztása nélkül!

Képes vagy rá, és hosszútávon megéri. Lehet, hogy ez egy hosszabb folyamat, de minél korábban rájössz, hogy rossz úton haladtok az alvással, annál könnyebb. Kitartást és sok erőt kívánok Neked!


Soha nem éreztem azt a határtalan szabadságot, mint amit az anyaság adott. Igen, szabadnak, boldognak, és vidámnak érzem magam...és ezt az érzést szeretném átadni Neked is!

Mert néha kell, aki inspirál, ösztönöz, és talpra állít. A cukimamik csapata készen áll erre!

 

Cukimamik-Instagram