Egy kétgyerekes anya tanácsa: felejtsd el az aggódást, mert a legszebb pillanatokat veszíted el vele

2020. december 13.
Szerző:  Szabó Böbe
Egy kétgyerekes anya tanácsa: felejtsd el az aggódást, mert a legszebb pillanatokat veszíted el vele
Ha vissza tudnék utazni az időben, hogy beszélhessek terhes önmagammal, először azt mondanám neki: „Tedd fel a lábaidat, élvezd a nyugalmat, és sürgősen hagyd abba az aggódást!” – de ezt már sajnos nem tehetem meg. Viszont elmesélhetem neked, mennyivel tudatosabban kell élvezned a terhességedet, hogy ne járj úgy, mint én!

Susan Blinn a Motherly magazinban publikált egy cikket, amiben megpróbálja felhívni a figyelmét a várandós kismamáknak néhány fontos dologra:

Amikor terhes voltam az első fiammal, aggódtam. Nagyon. Eleinte azon, nehogy elvetéljek, aztán hogy nem hízok eleget, majd azon, hogy túl sokat hízok. Ahogy teltek a hónapok, és egyre kézenfekvőbb lett, hogy egy komplett baba van a pocakomban, az aggodalmaim is új irányt vettek. A második trimeszterben két újabb félelmem támadt: az egyik a vajúdás és a szülés, a másik pedig az új szerepvállalásra korlátozódott. Azt hiszem, az előbbin mindenki stresszel egy kicsit. Honnan fogom tudni, hogy megindult? Milyen érzés lesz? Mennyire fog fájni? Hogyan jutok el a kórházba? Egyáltalán eljutok? A második félelemcsoport sokaknál csak azután jelentkezik, miután kezükbe fogták a gyermeküket, de én biztosra mentem, és már jó előre aggódtam ezen is. Jó anya leszek? Felkészültem? Megmaradok mellette nőnek és feleségnek is? Számomra az ismeretlen kezelésének legjobb módja az volt, hogy túlkutattam, túlgondoltam és túlelemeztem mindent. Megpróbáltam elolvasni a létező összes fellelhető anyagot és részt venni minden tanfolyamon, amin lehet. És ez csak az első várandósságom volt!

Talán azt gondolod rólam, hogy másodszorra már rutinosabb voltam és mivel tudtam, mivel állok szemben, már nem aggódtam annyit. Nos, tévedsz. Pont azért aggódtam többet, mert már tudtam, mivel állok szemben. Tudtam, mivel jár az, ha valaki megérkezik a családunkba, de el sem mertem képzelni, milyen lesz, ha a nehezen megszerzett összhangba még valaki csatlakozik. Hogyan tudom megőrizni a viszonylagos függetlenségemet? Egyáltalán lesz még függetlenségem? Hogyan fogom egyensúlyba hozni a munkát és az anyaságot? Hogyan befolyásolja a második gyermekünk érkezése a házasságunkat? Mit fog szólni az első gyermekem?

Olyan érzés volt bennem, mintha bármelyik pillanatban felrobbanhatna egy bomba, ami után teljesen nulláról kell kezdenem mindent.

Jogosak a félelmek, de…

Utólag visszatekintve, ezek a gondolatok hihetetlenül jogosak voltak, nem ostorozhatom magamat azért, amit éreztem, vagy érzek. De a rengeteg idő, amit az aggódás elvett, érezhetően nem tett jót sem nekem, sem a többieknek. Lehet próbálkozni a felkészüléssel sőt, kell is, mert a tervek bejöhetnek, de rugalmasság nélkül mit sem ér az egész. Az apró-cseprő, hétköznapi dolgok éppúgy bármelyik pillanatban megváltozhatnak, mint a nagyobb volumenűek: a gondosan megtervezett családi program előtt biztos benáthásodik valaki, és hát arra sincs előre garancia, hogy akár egyetlen pontot is kipiálhatunk a szülési tervünkön.

Fotó: Pinterest

A „nagyobb képről” alkotott aggodalmaim is folyton ott lógtak a fejem felett, de amikor a második gyermekemet először betettem a kocsiba a hazafelé vezető úton, minden eszembe jutott, csak a karrierem nem. És az se, milyen gyakran jutok majd el jógázni. Ehelyett azon járt az agyam, hogy a férjem nem vezet-e túl gyorsan, hogy mit is mondtak utoljára az ápolónők, és hogy hoppá, szivárog a tejem. Aztán hazaértünk, az órákból napok lettek, a napokból hónapok, és szépen lassan mindent megtanultunk együtt, egymásról.

Mit csinálnék másként?

Ha vissza tudnék utazni az időben, hogy beszélhessek a várandós önmagammal, először azt mondanám neki, hogy „Hagyd abba az aggódást, élvezd a békét és a nyugalmat!

Azt javasolnám, hogy „az aggódásba fektetett energiát irányítsd át, koncentrálj a gyakorlati megismerésre, a fizikai felkészülésre!”

Utólag már látom: ahogy a legtöbb terhes nő, úgy én is annyi időt töltöttem az aggódással és a gondolkozással, hogy megfeledkeztem arról, mi fog történni, amikor a gyermekem tényleg megérkezik. Gyakorlat alatt persze nem arról beszélek, hogyan válasszuk ki a tökéletes babakocsit, vagy hogyan vegyünk meg minden felesleget jó előre. Hanem olyanokról, mint a hordozás, az igény szerint szoptatás, a mellgyulladás kezelése, a baba réteges öltöztetése, vagy éppen a pelenkacsere. Inkább ilyenekre kellett volna gondolnia az egykori énemnek.

Tehát, terhes én, a tanácsom a következő: Készülj fel a születésre! Gondolj a nagyobb képre, de tanulmányozd az apróbb dolgokat is! Kérj tanácsot az anyukádtól! De ne csak az első napokra, hanem inkább az első évekre, hogy nagyobb rálátásod legyen az összképre. Nézz megbízható forrásokból származó videókat, keress laktációs vagy alvási tanácsadókat, és járj utána a tippjeiknek. Tölts le, ments el online ötleteket, amiket megnézhetsz akkor, amikor már nem lesz energiád hosszasan böngészni. Nehéz előre kideríteni, mivel nem vagy képben, ezért görgesd azokat fórumokat, amikben friss anyák osztják meg a kételyeiket, kérdéseiket egymással. Rengeteg olyan infóval fogsz gazdagodni, ami új utakon indítja el a gondolkozásodat. Ekkor persze még nem tudod teljesen átélni az egészet, de ez normális. Rövidesen ez is megváltozik!

Függetlenül attól, hogy végül a szülés a tervek szerint halad-e vagy sem, minden sikerülni fog. Próbálj kevesebbet aggódni és többet megtudni! Végül pedig koncentrálj arra, mit irányíthatsz és ne arra, amire (egyelőre) nincs ráhatásod.


Soha nem éreztem azt a határtalan szabadságot, mint amit az anyaság adott. Igen, szabadnak, boldognak, és vidámnak érzem magam...és ezt az érzést szeretném átadni Neked is!

Mert néha kell, aki inspirál, ösztönöz, és talpra állít. A cukimamik csapata készen áll erre!

 

Cukimamik-Instagram