Testvérféltékenység - 7 tipp, hogy elkerüld!

2015. július 01.
Szerző:  vajaskalács
Testvérféltékenység - 7 tipp, hogy elkerüld!
Amikor kistestvér érkezik, vannak gyerekek, akik örömmel várják, vagy épp érdektelenül, de az is előfordulhat, hogy már a pocakkal rivalizálnak. Ez egy nehéz helyzet. Rajtunk, szülőkön áll, hogy milyen lesz a későbbiekben a kapcsolatuk. Szeretik, tisztelik majd a másikat, vagy folyton megpróbálnak rákontrázni egymásra?

Itt van 7 tipp, hogy az egészséges, minimális szintre csökkentsd a testvérféltékenységet:

1. Vonjuk be a nagyobb testvért!

Amikor még pici a kistesó, engedjük, hogy segítsen körülötte; pelenkázás, etetés, öltöztetés... Ajánljuk fel, hogy segíthet, ha szeretne, de semmit se erőltessünk rá. Engedjük, hogy közel kerüljön hozzá az új jövevény, ne egy "vitrinből csodáld, milyen aranyos" fal legyen köztük. Nálunk is volt, hogy 3 hét után egyszer csak ő akarta bekenni a popsiját, majd leginkább a combjára került belőle, de én örültem, hogy részt akart venni ebben, ő pedig büszke volt magára. Az etetésnél is ugyanez volt, szegény szájába úgy belenyomta a kanalat, hogy egyből a torkába ment az almapép, de a nagylányom örült, hogy ő eteti az öccsét, én pedig kedvesen elmondtam neki, hogy ez nagyon szép volt tőle, de legközelebb nem kell ennyire mélyre nyomni a kanalat a szájában, mert ő ennek nem örül. Senkiben sem maradt rossz emlék, szuper próbálkozás. Ugyanígy járhatunk el például, ha a kisebbnek veszünk például játékot. Kérjük ki a nagyobb véleményét, hogy a kettő közül szerinte melyiknek örülne jobban a tesó.

testverfeltekenyseg

2. Bánjunk ugyanúgy velük!

Ez az egyik legfontosabb. Amikor a 10 hónapos meghúzza a nagyobb haját,, ugyanúgy mondjuk meg neki, hogy ez csúnya dolog volt, ilyet nem szabad csinálni. Majd vigasztaljuk meg a nagyot. Persze a csöpp még csak ül ott és nem érti, de ez ilyenkor nem is neki, hanem az elsőszülöttünknek szól, hogy érezze, nincs kettős mérce. Nyugodtan megszidhatja ő is, ha megüti, vagy megrúgja a tesó, de mondjuk el azt is, hogy "ő még kicsi, nem azért csinálja, hogy bántson, nekünk, együtt kell neki megtanítani, mi a kedves- és mi a csúnya viselkedés". Ne engedjük azonban, hogy a nagy visszaadja, mert ha a kisebb megüti, mert csapkod össze-vissza a kezével, de a nagy szándékosan visszaüti, akkor azzal az agresszióra és a durvaságra tanítjuk, ami testvérek között (is) megengedhetetlen.

Próbáljuk minél kevesebbszer előtérbe helyezni a kicsit. Nálunk úgy alakult, hogy az 1 hónapos szopizós mellett, épp szobatisztaságra nevelés zajlott a nagynál. Mikor elrohant bilizni, majd kiabált, hogy "Kész vagyok!", egyből lecsatlakoztattam a ciciről őkelmét, letettem a kiságyba és mentem a nagyhoz. Sírt persze, de 1 percen belül meg voltunk és utána visszakapta a tápegységet. Ilyenkor mindig elmondtam, hogy tudod, most a nagytesónak volt rám szüksége, siettem vissza hozzád, de van, amikor neked kell várni. Persze ezt mind úgy, hogy a nagy hallja, de nem neki címezve. Érezze csak, hogy bizony ő ugyanolyan fontos maradt!

Soha ne hasonlítsuk őket egymáshoz; "Nézd milyen ügyesen aszik a tesód, te is aludj most már! Tessék olyan szépen eljátszani a szobádban, mint az öcsi! Látod a húgod milyen aranyosan viselkedik? Köszönj szépen te is, látod a bátyád milyen szépen köszönt a néninek?" Alapvetően sem jó nevelési taktika a hasonlítgatás máshoz, testvérek között meg végképp. Különbözőek ők is, van amelyikben az egyik jobb, van, amiben a másik. Ne hangsúlyozzuk ki ezt egy negatív töltetű, amúgy célt sosem érő kijelentésekkel.

3. Dicsérjük mindkettőt!

Ha a nagy odaadja a játékát, vagy betakarja, énekel neki, puszit ad, egyből dicsérjük meg érte. Nem kell persze a csillagokat is lehozni az égről, elég annyi is, hogy "ez nagyon kedves volt tőled, látod, hogy megnyugodott/ örül..." Ugyanígy reagáljunk, ha a kicsi kedveskedik a nagynak; "látod, hogy odabújik hozzád, szeret téged".

testveri szeretet

4. Ne kényszerítsünk rá semmit!

Az első pontban már említettem ezt, de nézzük meg a kettejük között zajló interakciók fényében is. A kicsi játszik a nagy játékával, erre ő odamegy és kiveszi a kezéből, mire a pici sírni kezd. Ne torkoljuk le és kényszerítsük, hogy adja vissza! Ezzel csak ellenszenvet váltunk ki az irányába. Mondjuk ezt; "Tudod, hogy senki kezéből sem veszünk ki semmit, mert elkérjük előtte, ugye? Nos akkor kérlek kérd el tőle és helyette adj neki valami más játékot." Nálunk ez speciel remekül bevált. A kicsinek se hagyjuk, hogy elvegyen valamit a nagytól csak úgy, hisz a kölcsönös hozzáállás az alapja, az ő egyenrangúságuknak is.

5. Időnként legyetek újra kettesben!

Nehéz megoldani, de - igényhez mérten - hetente, két hetente próbálj meg újra csak rá koncentrálni. Menjetek el 1-2 órára valahová kettesben -fagyizni, játszótérre, sétálni. Ha ez nem megy, akkor csináljatok együtt valamit, amíg a kicsi alszik például. Nagy a kísértés, hogy csak eldőljünk a kanapén, vagy tegyünk-vegyünk a lakásban, de sokat jelent a nagyobbnak, ha leülünk és szentelünk neki egy kevés osztatlan figyelmet, épp, mint rég.

6. Légy őszinte, tekintsd partnernek!

Mond el kertelés, szépítés nélkül, hogy mi miért történik. A gyerekek értékelik az őszinteséget. Például; Hív a nagyobb, hogy építs neki egy tornyot a kockákból, és kezd átmenni hisztibe a dolog, pedig te épp a picit készülsz fürdetni. Mondhatod, hogy mindjárt mész, várjon egy kicsit, nincs nyolc kezed... stb. vagy "Kicsim, tudod, mondtam, hogy a tesót fogom fürdetni, de ha kész vagyok, építek neked egyet. Ha szeretnéd, akkor segíthetsz nekem, például beleteheted a fürdetőkrémet a vízbe. Mit gondolsz erről?"

A nagy próbálgatja a határokat a picinél is, mint mindenben. Ha olyat tesz, ami nem elvárt viselkedés - például lökdösi, vagy kiabál vele, rádobja a takarót... stb - akkor ne kiabáljunk rá, vagy dorgáljuk meg. Azzal csak azt a jelzést küldjük felé, hogy tesó=szidás. Mondjuk el, hogy az, amit tesz, miért nem jó és adjunk neki megoldási kulcsot a helyzetre; "Ne kiabálj rá, ha sír, mert attól csak megijed. Énekelj neki valamit, hátha attól jobb kedve lesz." Ha megütöd, az fáj neki, épp, mint neked. Szólj rá, ülj arrébb, vagy szólj nekem, és én átviszem a másik szobába, ha mindenképp el akarja venni a ceruzáidat."

testver

Próbálkozhatsz azzal is, hogy közösen csináljanak valamit, hogy érezze, nem csak egy kis koloncot kapott a nyakába. A konyha remek terep erre. Kortól függ ugyan, de remek a sütisütés. A nagyobb kavarja/ gyúrja a tésztát, míg a kicsi az etetőszékben lapozgatja a szakácskönyvet, vagy játszik a habverővel. "Milyen ügyesen kevered a tésztát, nézd csak a tesó is segít nekünk, szuper csapat vagyunk így együtt, ugye?" Mesélhetsz neki arról is, hogy milyen szuper lesz, mikor már a kistesó is tud menni és együtt fogócskázhatnak.

7. A látogatók

Szólj mindenkinek, aki hozzátok jön - és itt nem csak az első látogatásról beszélünk -, hogy ha hoz valamiit a kicsinek, akkor hozzon valamit a nagynak is. Elég egy apróság is, a lényeg, hogy ő is kapjon valamit. Ugyanez a felállás a figyelemmel. Ne csak a kisebb kapjon belőle, hanem fele-fele arányban mindkettő.

Ajándék énidő tervező


Soha nem éreztem azt a határtalan szabadságot, mint amit az anyaság adott. Igen, szabadnak, boldognak, és vidámnak érzem magam...és ezt az érzést szeretném átadni Neked is!

Mert néha kell, aki inspirál, ösztönöz, és talpra állít. A cukimamik csapata készen áll erre!

 

Cukimamik-Instagram