A kedvesség, és a jó szándék divatjamúlt lenne?

2018. október 01.
Szerző:  Szabó Kitti
A kedvesség, és a jó szándék divatjamúlt lenne?
Fotó:pinterest
Minden anya azt szeretné, hogy a gyermeke egy jókedvű, barátságos, tisztességes, udvarias, kedves környezetben nőne fel… és bilibe lóg a kezünk.

Pedig nem kellene, hogy így legyen. Mivel rajtunk- anyákon - múlik a világ sorsa. Ez nem költői túlzás. A társadalom jövője tényleg a mi kezünkben van. Nem csak az a fontos, hogy diplomás legyen az utódunk, hanem az is, hogy élhetőbb világot teremtsen maga körül. A gyermek visszatükrözi, amit a szüleitől lát, hall, tapasztal.

Milyen szép lenne, ha minden szülő tudatosan tenné a dolgát, és valódi értékeket közvetítene a gyermeke felé.

A kedvesség, és a jó szándék divatjamúlt lenne?

A mai világban boldogulni fog a gyermek, ha ezen tulajdonságok birtokában van?

Biztos vagyok benne, hogy igen, hiszen nem kell, hogy gondolkodni nem tudással, vagy naivitással párosuljanak.

Egyszer valaki azt mondta nekem, hogy a tekintetemben valami földöntúli, nem megszokott jó szándékot lát. Ledermedtem. Nem tudtam eldönteni, hogy amit mondott, azt pozitív vagy negatív előjelűnek szánta. Hát valóban itt tartunk? Mondanom sem kell, hogy a gyerekem nem esett messze attól a bizonyos almafától, és nagyon figyelnem kell, hogy megtartsam a realitások talaján, ugyanakkor figyelmes, kedves emberré neveljem.

Fotó: Pinterest

Negatív példákért sajnos senkinek nem kell sokat mennie. Elég, ha szétnézünk a játszótéren.

A minap egy kedves ismerősöm 9 hónapos kislánya egy futóbiciklit kezdett el nézegetni. Megfogta a kerekét, - ráülni nem tud, elrontani nem fogja- ott guggolt az anyukája mellette. Erre az egyik kisgyerek apukája odajött és kellő távolságba tette a biciklit. Neeem, nem a gyereke kérte, apuka dugta el. Számomra érthetetlen reakciók egyvelege, amivel találkozom.

Egy másik eset: Nyáron a Gyerek Szigeten hosszú sor állt az egyik játék előtt. Beálltunk, megbeszélve a gyerekkel, hogy mi vár rá, és ha akarja a vízi dodzsemet türelmesnek kell lennie. 50 percet várakoztunk, közben volt időm nézegetni a szülőket. Sokan kihasználták az alkalmat és megértették a gyerekkel, hogy ez van, megbeszélték ki után jönnek, számolták hányan vannak még előttük stb. Volt, aki cselesebb volt, és amíg az egyik családtag várta a sort, a többiek elmentek egyet fagyizni, vagy ugrálóvárazni. És néhányan megtették, amit el sem hittünk. Oldalról próbáltak mindenki elé bevágni. Mikor normál, emberi hangvételben jelezték feléjük, hogy merre található a sor vége, arrogáns módon fújtatva elrángatták onnan a gyermeküket, közben jól hallhatóan szidtak mindenkit. Lássuk csak mit adtak át ebben a helyzetben a gyermeknek:

1. nem kell semmiért megdolgozni

2. mindent azonnal megkaphat

3. semmibe lehet venni másokat

4. mindig neki van igaza, akkor is ha nem.

Ezekben a történésekben minden résztvevőnek sérült egy kicsit a világba vetett hite... és higgyétek el, ezeken az apróságokon csúszunk el. Minél több hasonló történik, annál inkább leépül a jószándék a társadalomba.

Fotó: Pinterest

Az állandó ok nélküli éberség, hajtás, sietség mindennapos, de tudatosan átadni alap viselkedési szabályokat, vagy a gyerekkel átbeszélni egy-egy szituációt már nincs idő, és energia. Pedig a beszélgetés, és a példamutatás nem maradhatna el soha.

A legjobb, amit tehetünk, hogy megindítjuk a kört. Ha mi szülők kedvesen, segítőkészen fordulunk az emberek felé, akkor a gyereknek mintát adtunk, a másik fél pedig pár jó pillanattal gazdagodott aznap, és ő is továbbadja ezt valakinek a nap során. Nekünk is jó érzés, kiegyensúlyozottabbak leszünk. Nagyon hálás vagyok az apró gesztusokért.

Köszönöm a lépcsőházban lakó 20 éves lánynak, hogy megkérdezi milyen kisautót szorongat a gyerekem olyan büszkén. Hálás vagyok a boltban a néninek, hogy a kisfiam kezébe nyom egy frissen sült pogácsát, ha arra járunk. Hálás vagyok a szomszéd bácsinak, aki addig nem száll le a gyerekről, míg egymás szemébe nézve nem fognak tisztességesen kezet egymással. Hálás vagyok az utcabeli gazdinak, aki engedi dögönyözni a kutyáját reggelente. Annak az idős néninek, aki nem förmed rá a kicsire, mikor a kismotorral majdnem felborítja. Vegyük észre ezeket is.

A családon belül pedig tényleg eléggé lehull a lepel. Nem szabad elfelejteni, hogy a nagytesó- vagy a kicsi- mindig figyel minket. :) A varázsszavak (kérem, köszönöm, szívesen, bocsánat ) nem épülnek be maguktól, mondogassuk otthon bőségesen.

De nem árt ha képesek vagyunk andante-ra venni a figurát, ha apa nem talál bele a mosogatógépbe, ha beleesik a wc golyó a wc-be, vagy eltörik egy pohár.

A leglényegesebbet hagytam a végére. A gyerekkel se ordítsunk soha, ne alázzuk meg, ne sértegessük! Annál inkább dicsérjük meg, ha valamiért megdolgozott, vagy ha látjuk az igyekezetét.

Ha szétnézünk az ismerőseink, munkatársaink között rájövünk, hogy mindig a határozott, de kedves emberekre lehet számítani, ők viszik a hátukon a többieket. Csak jó szándékkal lehet felépíteni tartós boldogságot, és elégedettséget. Üde színfoltok az ilyen emberek ebben a szürkülő, törtető világban.

Ui: Szóval legyetek cukimamik, és kész! :)

Ajándék énidő tervező


Soha nem éreztem azt a határtalan szabadságot, mint amit az anyaság adott. Igen, szabadnak, boldognak, és vidámnak érzem magam...és ezt az érzést szeretném átadni Neked is!

Mert néha kell, aki inspirál, ösztönöz, és talpra állít. A cukimamik csapata készen áll erre!

 

Cukimamik-Instagram