Családi wellness vagy kolletkív stressz?

2017. augusztus 24.
Szerző:  Póta Réka
Családi wellness vagy kolletkív stressz?
Miért olyan stresszes néha a családi kikapcsolódás, mikor mindannyian annyira várjuk, mikor pihenésről és vidám együttlétről lenne szó? Miért kezdődik mégis szinte mindig feszültséggel, veszekedéssel? Íme 3 kritikus pont és lehetséges megoldás a témára.

1. A változás stressz!

Bizony, minden változás stresszel jár, még az olyan pozitív is, mint átkerülni a hétköznapok mókuskerekéből pihenős, kikapcsolódós üzemmódba. Miért? Mert az új körülményekhez alkalmazkodni kell, az alkalmazkodás pedig melós. Borul a megszokott helyszín, a napi rutin, a hétköznapok szokásrendje. Nem ott alszunk, ahol szoktunk, ami különösen kisgyerekekkel jelenthet kihívást; megváltoznak az étkezési szokások; bőröndből kell öltözni; ismeretlen a helyszín; gyerekgyűlölők vannak a szomszédban, és még sorolhatnánk.

Mit tehetünk? Amennyire csak lehet, térképezzük fel előre az új környezetet. Pontosan milyen a szállás, mi áll rendelkezésre, milyen programlehetőségek vannak, és igyekezzünk mindenre felkészülni. Ma már az internet segítségével erre bőven van lehetőségünk. Amire mégsem sikerült előre gondolnunk, azon pedig ne bosszankodjunk feleslegesen. Tekintsük afféle vakációs kalandnak, közelítsük meg humorral. Fontos, hogy ne essünk egymásnak, és ne hibáztassuk a másikat, hogy „erre sem gondoltál”, meg hogy „ez is a te ötleted volt”. Az ilyen hozzáállástól biztos nem lesz jobb semmi.

2. Különböző igények

Bármennyire is erre vágytunk, eleinte furcsa, sőt fárasztó is lehet az együttlét, és hogy közös programokon kell törnünk a fejünket. Tipikus konfliktusforrás, hogy mindenki mást vár az utazástól. Apa csöndet és nyugalmat szeretne, elolvasni végre a sportújságot, meginni egy sört, esetleg extrém programokat, kalandot, kihívást. Anya meg akar szabadulni a háztartási teendőktől, nem szeretné folyton itt is a gyerekeket pesztrálni, és talán egy kis női kényeztetés is jól esne: masszázs a helyi szalonban, pezsgős vacsora. A gyerekeknek szembesülniük kell azzal, hogy itt sem ehetnek vattacukrot ebédre, nem tölthetnek egy egész napot az ugrálóvárban, és nem nézhetnek mesét éjszakai alvás helyett.

Mit tehetünk? Beszélgessünk előre otthon arról, hogy mikre lesz együtt és külön-külön lehetőség, és egyezzünk meg abban, hogy partnerek leszünk ezek kivitelezésében. Legyen a nyaralásnak is egy munkamegosztás, a gyerekek számára pedig legyen világos, hogy mik azok a szabályok, amiket itt is be kell tartani. Biztosítsunk mindenkinek egy kis időt, amit magára és a kedvtelésére fordíthat, kössünk kompromisszumot a kölcsönösség jegyében. Ugyanakkor ragaszkodjunk a közös programokhoz is, amiket tényleg együtt élvezünk. A szünidő elszáll, a gyerekek gyorsan felnőnek, és eljön az idő, amikor már nem akarnak velünk lógni.

3. A kevesebb több

Hajlamosak lehetünk túltervezni és túlálmodozni egy ilyen családi kiruccanást, hirtelen mindent szeretnénk, de sajnos a valóságba sokkal kevesebb fér bele. Akkor aztán jön a csalódás, a frusztráció, a kapkodás, és a sértődöttség. Apának esetleg meg kell értenie, hogy nem fog tudni még extrém sportolni a három éves fiával, anyának lehet, hogy nem sikerül rávennie a családot a csipkekiállítás megtekintésére, a gyerekek pedig talán szabotálni fognak néhány programot, amit mi felnőttek direkt miattuk találtunk ki.

Mit tehetünk? Induljunk el kevesebb konkrét elképzeléssel, és igyekezzünk rugalmasak maradni. Ne tervezzük túl a programot, de legyünk tisztában a lehetőségekkel. A lényeg az együttléten legyen, és hogy mindezt könnyedséggel éljük át. Ha erre fókuszálunk, és arra hogy végre kiszakadhatunk a mindennapok szürkeségéből, akkor nagyjából mindegy, hogy síelni megyünk-e Franciaországba, vagy egy hazai wellness hotelben vízicsúszdázunk, a lényeg hogy jól szórakozunk. Feltéve persze, hogy senkire sem erőszakoljuk rá az akaratunkat, és nem azon tűnődünk, mi mindenről maradunk le.

Ajándék énidő tervező


Soha nem éreztem azt a határtalan szabadságot, mint amit az anyaság adott. Igen, szabadnak, boldognak, és vidámnak érzem magam...és ezt az érzést szeretném átadni Neked is!

Mert néha kell, aki inspirál, ösztönöz, és talpra állít. A cukimamik csapata készen áll erre!

 

Cukimamik-Instagram