„Nem ismerek magamra.” - Hallom sok édesanyától. „Régebben sokkal türelmesebb voltam, de amióta szültem, néha nem tudom kontrollálni magam, és elszakad a cérna.” – panaszkodik kétségbeesetten egyikük. „Sosem gondoltam volna, hogy így tudok kiabálni.” – mondja bűnbánóan a másik. Hát igen, üdv a klubban!
Olyan jó éjszakának indult. Vacsora előtt hosszasan játszottak az apjukkal, építettek, utána még szépen el is pakoltak. A gyerekek – a kislányom és a kisfiam- szépen megvacsoráztak. Kivételesen nem kellett meghallgatnom, hogy a spenót "pelenka ízű”, és inkább mást szeretnének enni. És nem volt azon vita, hogy kinek jár több fasírtgolyó, mivel a nagy szerint évenként egy darab jár csak, és a kicsi ne akarjon többet.
Minden erőmmel a teljes testi, lelki, mentális felkészülés volt a cél a terhességeim alatt, és ez részben sikerült is. Azért csak részben, mert van, amire nem lehet felkészülni, ugyanakkor vannak olyan teljesen új ismereteim, melyekre korábban sosem vágytam, és amelyeket csakis a fiaimnak köszönhetően sajátítottam el. Lássuk őket!
Íme 66 önbizalomerősítő mondat, amit feltétlenül el kell mondanunk a gyerekeinknek, mert nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy mennyire fontosak nekünk. Erősítsük meg őket minden lehetséges alkalommal abban, hogy értékesek és nem kívánhatnánk többet annál, mint hogy az édesanyjuk lehetünk.
Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de nekem néha tele a hócipőm. Egyszerűen vannak olyan napok, amikor fáradt vagyok, nyűgös vagyok, elegem van, beszippant a mókuskerék. Néha úgy érzem, két rohanás között a fél életem játszótereken töltöm, vagy valami hercegnővel folytatok vég nélküli beszélgetést.
Amikor a kislányomat vártam, jó előre elterveztem, hogy mi az, amit sosem fogok vele csinálni anyaként. Például sohasem hazudok majd neki, és sosem fogok előtte káromkodni. Hát, ezek az elképzeléseim nagyon naivnak bizonyultak, és így utólag nagyon viccesek is. Ti is így vagytok ezzel?
Annak idején alig vártam, hogy gyermekeim szülessenek. Sokat beszélgettem előtte „gyerekes” nővéreimmel, láttam, ahogy az ő életük megváltozott. De azt, hogy ez szülőnek lenni, mekkora felelősség, csak akkor éreztem meg igazán, amikor megszületett az első kisfiam. Önmagában a felelősségvállalás a gyermekünkért természetes, de hogy mennyire mélyen érintenek meg dolgok, arra előre szinte nem is lehet felkészülni. Olyan tényezők szerepelnek együtt, melyeknek külön-külön is mind súlya van, együttes jelenlétüknek végképp erőteljes a hatása.
"A babám nem hajlandó önállóan aludni. Leteszem, és öt perc múlva fent van. Sír nélkülem, nem tudok semmit csinálni. A gyerekem megőrjít, nem tudok vele eleget foglalkozni, mégis nyűgös." Ilyen és ezekhez hasonló nehézségek százaival vannak tele a babás-anyukás csoportok, fórumok, és mindenki keresi a választ, hogy az ő "problémás" gyerekével mit kezdjen, hogy ne kelljen egész álló nap rendelkezésre állnia. Milliónyi könyv, cikk és csodamódszer próbálja elhitetni, tudja erre a választ, ám legtöbbünket csalódás éri, ha ezekkel próbálkozunk. Most akkor az van, hogy nincs megoldás? Hogyan kell ezt jól csinálni – hogy anya is, gyerek is rendben legyen? Vagy olyan nincs is? A rossz hír, hogy nincs – legalábbis ha egyedül kell csinálnunk. Ígyhát ha csak egyetlen tanács van, amit szülőként megfogadunk, azt javaslom, legyen az: kérjünk segítséget!
7. oldal / 10


Soha nem éreztem azt a határtalan szabadságot, mint amit az anyaság adott. Igen, szabadnak, boldognak, és vidámnak érzem magam...és ezt az érzést szeretném átadni Neked is!

Mert néha kell, aki inspirál, ösztönöz, és talpra állít. A cukimamik csapata készen áll erre!

 

Cukimamik-Instagram