A szomszéd fűje mindig zöldebb

2021. június 19.
Szerző:  Szabó Kitti
A szomszéd fűje mindig zöldebb
Szerintem nincs anya, aki ne ismerné a "Szomszéd fűje mindig zöldebb" érzését. Ha ehhez még hozzájön némi kialvatlanság, meg frusztráltság, akkor tényleg eléggé keserűen tud kibukni belőlünk a “neki milyen könnyű!” felkiáltás. Mert a más gyermeke jobban alszik, nem hasfájós, többet eszik, már felállt, már beszél, nem hisztizik. Legalábbis nem úgy, mint a sajátunk.   Mint sok minden más, az is tanulható, hogy hogyan kíméljük meg magunkat, és a környezetünket az irigységtől.

Mi vezet az irigységhez?

Felfedezed egy másik anya sikerét, tehát az átaludt éjszakáit, a nem hisztiző gyermekét, a tündibündi életét, a leadott kilóit, a szerinted strapabíró jellemét, majd vágyni kezdesz ezekre. Mert neked ezek - most -  nem jöttek össze. Akkor szól nagyot az egész, amikor ez az érzés piszkosul elkezd fájni.

Mindenki érez ilyesmit, és van az a pillanat, mikor tényleg neked a legszarabb. Miért ne lehetne neked nehezebb most egy kicsit, mint másoknak? Viszont nem érdemes belemakkanni ebbe, és szinte élvezettel túráztatni magad a mások, vagy a “bezzeganyák” helyzetén. 

Mi az igazság?

Hát azt senki nem tudja. Látsz kívülről egy cuki, jól alvó, jól evő babát, meg egy kisimultnak tűnő anyát, és rögtön elkönyveled, hogy neki milyen könnyű az élete. Neki biztosan van ideje mindenre. Van segítsége. Türelme. 

Megesik, hogy igazad van. Vannak “könnyű” babák, de abban biztos lehetsz, hogy jön majd valami, ami nekik is nehéz lesz. Számodra viszont a mostban lenni okoz kihívást. Rosszul esik látni, hogy az övé “jobb”, mint a tiéd. Fáradt vagy, és hiába igyekszel semmi nem úgy jön össze, ahogy szeretnéd. Úgy érzed valami nem stimmel veletek. Pedig pontosan tudod, hogy minden időszakos, és minden változik. 

Jövőhéten lehet, hogy a tiéd megtanul mászni, ezzel együtt jókat alszik, az övé meg elkezd fogzani és ordít egész éjjel. Vagy a tiéd most nem eszik, de az övé meg csak másfél évesen kezd el járni. Ő ezen aggódik, te meg azon. 

A saját szégyenletes történetemet a legkedvesebb barátnőmmel sikerült véghez vinnem. Majdnem megfojtottam. De komolyan. Egyszerre szültünk. Nekem volt egy érzékeny, sírós, alig “mozdítható”, babakocsit, hordozót gyűlölő, egyedül soha el nem játszó gyerekem, akivel még a szoptatást is buktuk. Neki meg a megtestesült tökély jutott. Hajtogattam magamnak, hogy rendben van ez, nem vagyunk egyformák. Ő többszörös szivárvány babát szült, tehát a világ legfantasztikusabb dolga, hogy maximálisan kiélvezhette a kisbabás időszakot. Megérdemli az átélt veszteségek miatt. Nem vagyok én érzéketlen, meg irigy. Dehogy. Nem kívánok neki rosszat. És csessze meg, de. Rosszat kívántam neki. Hogy legalább egy éjszakára tudja meg, hogy milyen az, ha 10-szer kell felkelni a picihez. Ha nemcsak édesen nyüszikézik, ha fáradt vagy éhes, hanem úgy üvölt, hogy a szomszéd ördögűzőt hív. Hogy csak egyetlen egyszer verje földhöz magát az ő gyereke is egy túró rudiért a boltban. Hogy mondja neki egyszer a védőnő, hogy “ejnye, ez így nem jó”.

Egyszer aztán “véletlenül” elszóltam magam, hogy neki fogalma sincs semmiről, és nem is éli így át igazán az anyaságot. Végtelenül szégyelltem magam. 

Aztán beszélgettünk, és mesélt, hogy nem akarta rám zúdítani a gondjait, mert teljesen szét voltam csúszva. Anyagi problémák, a párja nem tud mit kezdeni a gyerekkel, ő meg annyira félti a babát, hogy majd beleőrül.

Hát nem éreztem jobban magam, attól hogy ő is tele van kétségekkel. Alapvetően megrémített a saját keserűségem. Különben nem mindegy, hogy mással mi van? Velem az van, ami van. Nekem abban kell helytállni. 

De hogyan jussunk el addig, hogy ne érdekeljen más?

Általában nagyokat lapítunk, ha szóba kerül az irigység. Nem jó érzés szembesülni vele.

Pedig “kezelhető”.

Arra vagyunk irigyek, aki közel áll hozzánk, és valami viszonylag elérhető dolog birtokában van, ami tulajdonképpen a miénk is lehetne. De nem az. Sőt, talán még azt is érezhetjük, hogy nekünk jobban járt volna, mert megdolgoztunk érte. Például az átaludt éjszakákért. Ez az érzés frusztrációt, haragot, méltatlankodást, vitákat okozhat.

A mai világ nagy boldogság keresése, önmegvalósítása, a “nekem minden jár” érzése nem sokat segít kilábalni nekünk az irigységből. 

Létezik azért pár tipp, amivel szebbé teheted a világot, de legfőképp a saját életedet:

  1. Szeresd önmagad, és veregesd vállon, mert tudnod kell, hogy te mindent megtettél, ami tőled telik. 
  2. Próbálj a lényegre figyelni. Ne hagyd, hogy az irigység elvegye a Ti legszebb pillanataitokat, vagy az apró - cél felé tett, sikeres - lépések örömét.
  3. Önmagad megismerése nagyon fontos ahhoz, hogy átláss a szitán, és akár nevetni is tudj saját magadon.
  4. Nem kell elhinned egy bezzeganya minden szavát! Annyit meg nem ér az egész, hogy vitába szállj vele, vagy felbosszantsd magad. 
  5. Bízz önmagadban, hogy előbb-utóbb a ti problémáitok is megoldódnak, hiszen vagy te oldod meg, vagy egyszerűen kinövi majd a gyermeked.
  6. Talán a másiknak sem hullott az ölébe minden, és te már csak a kész helyzetet látod. Legyél nyitott mindenkire, és próbáld felderíteni, hogy ő mit tett a célért! Ne hasonlítgasd össze a te babádat máséval, teljesen felesleges. Ez nem verseny.

 

+1 tipp: A legjobb barátnődet mindig a világ minden szeretetével szeresd, és örülj a sikereinek!  :)

 


Soha nem éreztem azt a határtalan szabadságot, mint amit az anyaság adott. Igen, szabadnak, boldognak, és vidámnak érzem magam...és ezt az érzést szeretném átadni Neked is!

Mert néha kell, aki inspirál, ösztönöz, és talpra állít. A cukimamik csapata készen áll erre!

 

Cukimamik-Instagram