„A lányommal voltam itthon, amikor az első pánikroham rám tört. Körülbelül két hónapos lehetett, a gyerekszobában aludt, én pedig a nappaliban, a kanapén ültem. Hirtelen olyan érzésem lett, hogy meg fogok halni, remegni kezdett a lábam, a kezem, szorított a mellkasom. Azt hittem infarktusom van. Nagyon megijedtem, de pár perc múlva elmúlt.

Este elmondtam ezt a férjemnek, és megbeszéltük, hogy legközelebb felhívom, ha ilyen történik. Teltek múltak a hetek, és odáig jutottam, hogy ha nem volt velem valaki, féltem kettesben elmenni a lányommal vásárolni. Idővel ugyan tapasztaltam hasonló pánikrohamokat, de ami igazán megkeserítette az életemet és ezáltal a családomét is, hogy kvázi tünetmentesen is féltem attól, hogy mikor és hol kap el egy újabb roham.

Amikor rávettem magam, hogy felkeressek egy pszichológust, a terápia elején kiderült, hogy újból terhes vagyok. A rettegésem ettől csak fokozódott, ráadásul az elején szedtem enyhe nyugtatókat is, szóval ez az egész csak rosszabb lett.

A lányom azért nem járt balettre, mert három megállót kellett volna mennünk busszal a foglalkozásra, de én képtelen voltam felszállni rá. Az anyai bűntudat és a szociális elsivárosodás lassan depresszióba sodort.

Kilenc hónappal ezelőtt végül megszületett a második gyermekem, és szégyen, nem szégyen, nem szoptattam, hogy visszatérhessek  a nyugtatókhoz. Azóta terápiára járok, tanultam több olyan önnyugtató módszert is, ami segít, ha elkapna a pánikrohamtól való félelem. A pszichológusommal egyébként sok mindent feltártunk a gyerekkoromból is, úgy érzem lassan, de biztosan haladok egy teljesebb élet felé, amiben mindent meg tudok majd adni a gyermekeimnek. „

Kitti példája remekül mutatja, hogy mennyire félre lehet értelmezni a pánikbetegség tüneteit, és hogy kezelés, figyelem nélkül hová fajulhat. Nagyon büszke vagyok arra, hogy ismerhetem Kittit, és bár a lánya nem járhatott balettre kicsiként, de egy olyan anya lesz előtte mintaként, aki keményen megküzdött azért, hogy mentálisan jól legyen, ami talán fontosabb értékkel bír, mint pár tütüs forgás.

{adselite}

Pánikroham bárhol és bármikor kialakulhat, lehetsz egyedül otthon, barátokkal egy kertben, rendezvényen, villamoson vagy épp a gyerekkel a játszótéren.  A hirtelen rád törő szorongás, menekülési kényszer, légszomj, émelygés, mellkasi görcs, izzadás, hidegrázás, szédülés épp úgy jellemezhet egy pánikrohamot, mint a semmiből érkező halálfélelem, rettegés, nyelési nehézség vagy a szapora szívverés.

Az első lépés, hogy felismerd és elfogadd a pánikbetegségedet!

Ezzel nem leszel kevesebb, sőt! A tüneteket beszéld meg egy hozzád közel álló személlyel, figyeld meg, hogy pontosan miket tapasztalsz és mikor, milyen élethelyzetben. A második, hogy tegyél ellene, tegyél azért, hogy elengedd a szorongást, a félelmet, a rossz közérzetet! Kezdj el meditálni, olvass önsegítő könyveket (például Nagy Judit: Üsd ki a pánikod!, Berghammer Rita: Pánikbeteg vagyok!), ismerd meg, hogy mivel állsz szemben - vannak, akiknek már ezek is rengeteget segítenek -, és utána fordulj szakemberhez, mivel a pánikbetegség szorongással járó pszichés zavar, így nem szabad félvállról venni.