5 illúzió, amivel egy jó párkapcsolatban le kell számolni

2018. február 23.
Szerző:  Póta Réka
5 illúzió, amivel egy jó párkapcsolatban le kell számolni
Vajon amikor a már meglévő vagy csak vágyott „ideális” párkapcsolatra gondolunk, milyen elképzelések lebegnek a szemünk előtt? Milyennek is kellene lennie? Mindig újnak, izgalmasnak, másnak? Vagy stabilnak, kiszámíthatónak, problémamentesnek? Full romantikusnak, amiben minden vágyam teljesül, mint egy lányregényben? Egyáltalán: min vagy kin múlik, hogy boldog vagyok-e benne? Nincs instant vagy univerzális recept sem a boldogsághoz, sem a működő párkapcsolathoz, de talán akad egy-két dolog, amit „érett” felnőttként ideje újragondolni.

1. „Á la carte” tökéletes összeillés

Sokan azt gondolják, ha eljön az „igazi”, hirtelen minden egyértelművé válik: teljes összhang, semmi konfliktus, „azonnal tudni fogom, hogy ő az, csak idő és szerencse kérdése, hogy egymásra találjunk”. És ha megvan, mert egy kapcsolat kezdetén, amikor szerelmesek vagyunk, gyakran így is érzünk, hajlamosak vagyunk borítékolni, hogy mostantól jön a „boldogan élünk míg meg nem halunk.” De mi van, mikor a szerelem alábbhagy, a tökély elillanni látszik, és megjelennek az első komolyabb problémák a horizonton? Húzzuk a nyúlcipőt? A helyzet az, hogy „konyhakész nagy Ő” nem létezik. Még a legcsodálatosabb férfi mellett is előfordul, hogy alkalmazkodnunk, mérlegelnünk kell, és kezdeni valamit a keletkező konfliktusokkal. Milyen alapon várnánk el a kész tökélyt, mikor mi magunk sem vagyunk tökéletesek?! Az odafigyelés, elfogadás, problémamegoldás – bár elsőre kevésbé hangzanak jól, mint a szerelem, szenvedély, vagy teljes harmónia – igenis a boldog párkapcsolat alapkövei. Ha tehát elengedjük a tökély hajszolását, és elfogadjuk, hogy a tartós boldogságért dolgoznunk is kell, félig már nyert ügyünk van.

2. Csak a szerelem számít

A szerelem fontos, szép és egyedülálló érzés. Az érzelmeinket nem kell, és nem is lehet elfojtani, de egy-két dolgot nem árt világosan látni. Az átlag ember életében nem csak egyszer találkozik a szerelem érzésével, vagyis nem kizárólag életem párjával élhetem át. A szerelem egy idő után elmúlik, ugyanakkor ha dolgozunk rajta, meg is újítható. A szerelem alapvetően egy erőteljes hormonális koktél terméke, amitől nem kell, hogy leértékeljük, de nem is mindig kell túlságosan komolyan venni. Egy jól működő kapcsolatban, házasságban is megtörténhet, hogy kívülről jön egy kísértés, ami kicsit összezavar minket. Ha otthon egyébként rendben vannak a dolgok, könnyebb túltenni magunkat és józanul mérlegelni. Ha viszont tele vagyunk megoldatlan konfliktusokkal, az új kapcsolat lehetősége sokkal csábítóbb lesz, „kiugrási lehetőség” a problémákból. Mielőtt visszafordíthatatlan lépésre szánnánk el magunkat, nem árt feltenni magunkban egy-két kérdést. Mi lesz, ha alábbhagy a szerelem (mert alább fog)? Akkor is olyan izgi lesz az újdonság, ha már az „enyém”, ha már „szabad”? Vajon nem csak a meglévő párkapcsolatom problémái elől menekülök? Ne feledjük, a bumeráng-elv itt is érvényesül: Amit nem oldok meg egy kapcsolatban, könnyen szembe jöhet a következőben.

3. Meg fogom változtatni!

Érzelmi zsarolás, bűntudatkeltés, áldozatszerep, félhangos kritikus megjegyzések, kiborulás, szemrehányás… Ismerős fegyverek? Na és működnek? Ha azt érezzük, hogy mi egyre dühösebbek, idegesebbek és elégedetlenebbek vagyunk, a másik meg egyre kevésbé „veszi az üzenetet”, alighanem taktikát kell váltanunk. Az új taktika neve pedig „Őszinteség” és „elfogadás”. Vagyis egyrészről igenis megfogalmazhatjuk a vágyainkat, a félelmeinket, az egyet nem értésünket, de ha ezt vádaskodással, rosszindulattal vagy drámai jelenetet rendezve tesszük, ne számítsunk értő fülekre! Ha valamit szeretnénk a másiktól, mondjuk úgy, hogy legyen is kedve meghallgatni, odafigyelni és talán még változtatni is. A másik oldalról pedig fontoljuk meg: csak akkor van jogunk elvárni, hogy a másik meghallja és figyelembe vegye a mi szempontjainkat, ha ugyanezt mi is megtesszük őfelé, vagyis a kölcsönösség elvét alkalmazzuk. Sohasem lehet önmagában cél, hogy a másik változzon meg. Ez az elutasítás egy formája és mindenkiből ellenállást vált ki. Az viszont működő cél lehet, hogy ha valami nem jó nekem, elmondom, és együtt keressük rá a megoldást.

4. A hosszú távú kapcsolat uncsi, de legalább stabil

Ki akar kiégett kapcsolatban élni? És ki ismer ötven évig tartó lángoló szerelmet? Akkor hol a megoldás? Nem kell egyfolytában lángolni, mert az egyrészt nagyon fárasztó, másrészt az élet olyan, hogy mindig új izgalmakat és kihívást tartogat számunkra. A kapcsolat első éveiben a szerelem, a szülőktől való függetlenedés, a közös tervek és feladatok: esküvőszervezés, otthonteremtés, később jön a gyerekvállalás, gyereknevelés, karrierépítés, és így tovább. Ez mind jó alkalom, hogy új oldalról ismerjük meg egymást, megtanuljunk együttműködni, és azt is, hogyan képviseljük a közös és egyedi vágyainkat, elképzeléseinket. Közben pedig lehetünk egymásba újra és újra szerelmesek, rácsodálkozhatunk újra és újra egymásra. Mert a szerelem igenis megújítható. Persze sosem ugyanabban a formában jön vissza, de minél több akadályt győzünk le együtt, minél többször tapasztaljuk meg, hogy kölcsönösen számíthatunk egymásra, és minél jobban „megtanuljuk egymást”, annál szorosabb lesz a kötelék és annál mélyebb érzelmeket élhetünk át. Persze nem árt az odafigyelés, a másikra szánt idő, a tudatosság, no meg persze egy kis fantázia sem!

5. Jár nekem!

Sokfelől halljuk ezt, egy kapcsolatban mégsem a legszerencsésebb hozzáállás. Amikor úgy döntök, kitartok valaki mellett, és boldoggá akarom tenni, szabadon döntök így. Senki nem fog pisztolyt a fejemhez az oltár előtt, és akkor sem, amikor bevállalom a közös gyermekeket. A másik is szabadon kell, hogy döntsön mellettem, mert ezt akarja, és nem azért mert én vagy mások ezt várják el tőle. Valójában minden egyes nappal, amit egymás mellett töltünk szeretetben és hűségben „megajándékozzuk” egymást. Ha így nézünk egy kapcsolatra, egész más fényben láthatjuk. Ne azért legyünk hűségesek, mert muszáj, mert akkor talán a másik is az marad, vagy mert az a szokás. Ha így gondolkodunk nem csak magunkat kötjük gúzsba de a párunkat is. Hűségesnek lenni akkor van értelme, ha minden elvárástól függetlenül vagyok az, mert az akarok lenni, mert nekem fontos, és mert tisztelem és szeretem a páromat. Az őszinteség, a bizalom, az odafigyelés, a hűség mind ajándék egy kapcsolatban. Ha pedig mindez kölcsönös, megélhetem a hálát is, a „még szép, hát jár nekem!” helyett.

Ajándék énidő tervező


Soha nem éreztem azt a határtalan szabadságot, mint amit az anyaság adott. Igen, szabadnak, boldognak, és vidámnak érzem magam...és ezt az érzést szeretném átadni Neked is!

Mert néha kell, aki inspirál, ösztönöz, és talpra állít. A cukimamik csapata készen áll erre!

 

Cukimamik-Instagram