×

Figyelmeztetés

JUser: :_load: Nem tölthető be a következő azonosítószámú felhasználó: 562

Szülés után ne szégyelld az érzéseidet megosztani!

2017. július 20.
Szerző: 
Szülés után ne szégyelld az érzéseidet megosztani!
Sok friss anyuka borzasztóan ramatyul érzi magát szülés után, és ennek messze nem csak az az oka, hogy erőteljesen hatnak rájuk a hormonok. Hanem bizony az is, hogy magukban tartanak minden feszültséget, mert a környezetük szerint (is) jelenleg kirobbanóan boldognak kellene lenniük.

A szülés

Nem mindenkinek leányálom a szülés, bár vannak, akik másoknál sokkal könnyebben veszik ezt a fájdalmas akadályt. Azonban mindenkinek van elképzelése arról, mi vár rá, mindenki tart kicsit (vagy nagyon) tőle. Van, aki totálisan felkészül a természetes szülésre, de hirtelen beüt a krach, és császárra van szükség – ez éppúgy okozhat törést, mint egy-egy rossz élmény a szülőszobán.

Azonban panaszkodni „nem illik”, mert hát ott van az a csöppség, és ez a lényeg, nem? Hát nem. Illetve nem csak ez.

Fotó: essentialbaby.com

Nyilván a legfontosabb, hogy ő ott van, hiszen minden érte történt, és egyértelmű, hogy utólag az összes fájdalmas pillanat megérte. De mégis te vagy az, aki nélkül ez nem jöhetett volna létre, és bár őt is megviseli a szülés, te vagy az, akinek szinte ideje sincs feldolgozni a történteket, már jönnek is a fárasztó, csecsemős mindennapok.
A legkevésbé sem kell úgy érezned, hogy nem panaszkodhatsz, senkinek sem sírhatod el, hogy életedet legrosszabb élménye volt a szülés, és bárcsak választottad volna a császárt. Nyugodtan mondhatod, hogy te ezt soha többet nem vagy hajlandó végigcsinálni, és elmesélheted, hogy a legbunkóbb ember, akivel valaha találkoztál, pont a szülészorvosod. Miért ne mondhatnád? Utóbbi esetén polgári jogod, hogy panaszt tegyél. Akkor éppen a családod előtt kellene titkolóznod? Pont előlük kellene elrejtened, mi az, ami bántott abban a borzasztóan kiszolgáltatott helyzetben?

Az első hetek

Én kifejezetten sokat tudnék mesélni az első hetek nehézségeiről, mert bőven kijutott belőlük. Ugyanakkor tudom, hogy nem mindenkinek olyan problémás ez az időszak, sok gyerek tényleg eszik-alszik, ha ébren van, figyelmesen nézeget. Az ő szüleik mázlisták, de mindenkit biztosíthatok, az összes gyerkőcnek van nehéz időszaka. Ha az nem a csecsemőkor, akkor lesz a kisgyerek- vagy a kamaszkor. Na, de lényeg a lényeg, még nyugodt, jó alvó baba mellett sem könnyű az első néhány hét, hiszen a terhesség legyengítette a szervezetedet, a szülés pedig a maradék energiáidat is elvette.

Az állandó vérzés sem derít jobb kedvre, és valószínűleg – legalább kicsit – te is küzdesz, mire beáll a kereslet-kínálat a szoptatás terén. Ráadásul ott van minden, ami korábban is ott volt: házimunka, csekkek, esetleg vállalkozás, kis tesó. Rosszabb esetben úgy jársz, mint én: a férjed külföldön dolgozik, és bár itthon volt a szülés idején, most újra mennie kell. Te pedig egyedül maradsz egy borzasztóan hasfájós csecsemővel, aki csak akkor nem sír, ha alszik (és sajnos nem olvasta azok könyveket, amik szerint sokat kellene szunyókálnia). Ha ezt végre mégis megteszi, akkor pedig borogathatod a gyulladt melleidet, mert tejed van bőven, csak éppen igény nincsen rá. Nekem a szülés bakfitty volt ahhoz képest, ami az első néhány hétben várt rám. És hogyan éltem túl? Hát egy szintén frissen szült legjobb barátnő társaságában.
Tudtam, hogy bármit írok, mondok neki, nem fog rám rossz szemmel nézni, és ő ugyanezt joggal elvárta tőlem is. Szóval így éltünk, napról napra bátorítottuk, támogattuk egymást, és alig vártuk, hogy vége legyen az első néhány hónapnak. Hát ezt sem szép leírni, nem igaz? Nem is illik, ugyebár. Nem akarom újfent azt közvetíteni, hogy az anyaság baromi nehéz, és szívás, de bárkivel, tényleg bárkivel cseréltem volna akkoriban. Most már persze ismét önmagam vagyok, és a legboldogabb emberek közé tartozom egy – nem éppen könnyű természetű, de – imádni való egyéves kislány anyukájaként. Na de akkor? Engem alaposan és totálisan elmosott a baby blues, a gyermekágyi szomorúság. Amiről persze korábban nem is hallottam, mert nem vagyok az a típus, aki mindig mindenre felkészül – gondoltam, az anyaság magától értetődő, miért pont nekem ne menne?

 Fotó: hushhushlittlebaby.com

Most mégis azt hiszem, nem valószínű, hogy totális becsavarodás nélkül túléltem volna a barátnőm nélkül, úgyhogy, ha te is ebben a cipőben jársz, csak azt tanácsolhatom, hogy minél előbb keress néhány sorstársat! Család, barát a legjobb, mert ők már átestek hasonló nehézségeken, és nagyon szeretnek, bármi is legyen jelenleg a véleményed. De, ha nincs ilyen ismerősöd, akkor ott az internet: megannyi anyuka kutat most is éppen aziránt, hogyan tudná könnyebben átvészelni az aktuális nehézségeket. Azok ugyanis mindig lesznek, csak mindig másmilyenek. Mégis, talán a rengeteg változás és fizikai megerőltetés miatt éppen az első időszak az, amelyik a legnehezebb: igazi mély víz, hihetetlen hullámvölgyekkel és örömteli pillanatokkal.

Ajándék énidő tervező


Soha nem éreztem azt a határtalan szabadságot, mint amit az anyaság adott. Igen, szabadnak, boldognak, és vidámnak érzem magam...és ezt az érzést szeretném átadni Neked is!

Mert néha kell, aki inspirál, ösztönöz, és talpra állít. A cukimamik csapata készen áll erre!

 

Cukimamik-Instagram