Nálam a gyerekek irányítják a fotózást – interjú Szűcs Detti babafotóssal

2022. március 23.
Szerző:  Cukimamik Team
Nálam a gyerekek irányítják a fotózást – interjú Szűcs Detti babafotóssal
Emlékeink legkedvesebbjei között mindig akad egy-egy karácsonykor készült babakép, vagy egy fotó a hatévesünkről, akinek épp kipottyant az első foga. De annál nagyobb tárgyi ajándék vajmi kevés van, mint amikor életünk legfontosabb kis szereplőit egy profi fotós lencséjén keresztül láthatjuk. Szűcs Detti baba-, gyermek- és családi fotós, aki maga is háromszoros édesanya, tudja, hogyan kell elcsípni a pillanatot, és azt is, miképpen segíthet annak a szülőnek, aki a gyereke viselkedése miatt aggódik a fotózáson.

Miért pont babafotós lettél?

Előtte vendéglátós voltam, ami még egy gyerekkel megoldható, két-három gyerekkel viszont már nem. Ekkor kezdtem el azon gondolkodni, hogy valami mást kellene csinálnom. Szerettem volna, ha a babázás meg az a finom baba- és tejillat megmaradna az életemben, vágytam arra, hogy babákkal foglalkozzak anélkül, hogy újra szülnöm kelljen.

Akkor a váltásnál csak babafókuszban gondolkodtál?

Igen. Imádom a babákat! Nekem anyaként például sosem volt nyűg az, amikor éjszaka fel kellett kelnem pelenkázni. Sok anyuka nehezen éli meg, mert a babázással teljesen más irányt vesz az élete, nekem viszont ez annyira bejön! A babák annyira őszinték és tiszták, és semmi más nem kell nekik, csak az, hogy jól érezzék magukat. Átfutott az agyamon az is, hogy szívesen lennék szülésznő, de ahhoz azért már koros vagyok. És persze olyan munkában kellett gondolkodnom, amit a három gyerekem mellett biztonsággal, a saját időmet beosztva tudok végezni, így lettem babafotós.

Miért vonzott a fotózás?

Ahogyan minden anyuka, úgy én is állandóan fotóztam a gyerekeimet, és elkezdtem azt érezni, hogy szívesen fejleszteném tovább a technikámat és minél jobb képeket készítsek róluk. Először egy anyáknak szóló fotóskurzuson vettem részt, akkor még eszembe sem jutott, hogy majd ebből akarok pénzt keresni. Csak magam miatt végeztem el, így a gyerekeimről készült felvételek sokkal jobbak lettek. Aztán rákaptam az ízére. Először olyan workshopokra mentem, amelyek még mindig nem szakmát adtak, hanem segítséget abban, hogy miképpen használjuk a fényképezőgépet, hogy komponáljunk, vagy milyen módon találjuk meg a pillanatot. Amikor pedig már jó képeket készítettem, akkor jöttek a barátok, majd a barátok barátai is, hogy az ő gyerekeikről is csináljak gyermekfotókat. Ekkor fogalmaztam meg igazán magamban: igen, ezzel szeretnék foglalkozni, mert nagyon megszerettem, ráadásul így nem kell visszamennem 16 órában dolgozni.

És a gyerekeiddel is több időt tudsz tölteni.

Igen. Nekem a három gyerekem az első, fontos, hogy jól tudjam beosztani az időmet. Már nem kell kuncsorognom a főnökömnél, hogy elmehessek például szülői értekezletre, úgy alakítom a gyerekekkel való időmet, ahogyan szeretném, a szabadidőmben pedig élhetek a hobbimnak és foglalkozhatok a fotózással.

Számodra mit jelentenek a fotók?

Jó pillanatot mindennap találunk, amelyeket idővel képesek vagyunk elfelejteni. Pedig ezek a pillanatok nagyon fontosak, tíz-húsz év múlva is jó lesz rájuk visszaemlékezni. Sok szülő mondja, hogy olyan mosolyokat kapok el, amiket ők otthon nem tudnak. Fontos figyelni a részleteket, megörökíteni ezeket a mosolyokat, amelyeket egy-két év alatt kinőnek, hiszen a gyermekek ennyi idő alatt is nagyon sokat változnak.

Gombamód szaporodnak a különféle családi és babafotókat készítő fotóstúdiók. Hogyan lehet kitűnni közülük?

Egyedinek kell lenni és maradni. Valójában mindenkinek megvan a saját ízlése, elképzelése arról, mit is akar csinálni. Ha arra törekszel, hogy kialakítsd a saját stílusod, akkor nem kell rivalizálnod senkivel, hiszen akinek a te képeid tetszenek, az úgyis hozzád fog jönni, és azért fog elégedetten távozni, mert azt kapta, amit várt. Nekem egyébként szerintem nagyon hamar kialakult az egyediségem, többen mondták már például, hogy száz kép közül is meg tudnák mondani, melyiket készítettem én.

A munkádban nagyon fontos lehet az, hogy ajánljanak egymásnak, mondjuk az anyák.

Igen, fontosak az ajánlással jött családok, de jobban szeretem, ha a képeim miatt választanak. Ha tudják, hova jönnek, nem mennek haza csalódottan, hiszen azt kapják, amire számítottak, így pedig százszázalékos a siker. A mai világban szinte mindenki büszkén megosztja Facebookon a családi képeit, így az a legjobb ajánlás, amit egy fotós kaphat, mert az ismerősök egyből látják, milyen képeket készítek.

Melyik korosztályt szereted a legjobban fotózni?

Ha szabad ilyet mondanom, akkor az egyéves szülinapi fotózások a kedvenceim. Ezeknek a kicsiknek nincsenek gátlásaik, mint a felnőtteknek, hogy le van nőve a hajam, vagy vastag a karom. Ők úgy szépek, ahogy vannak. Csak nevettetni kell őket, nekik csak az kell, hogy jól érezzék magukat. Ha pedig ezt sikerül elérnem náluk, akkor olyan, mintha egy játszóházban lennének. Dobálom nekik a labdát, fújom a buborékot, így minél több mosolygós kép készülhet.

Mesélj még, milyen trükköket vetsz be náluk!

Teljesen bohócot csinálok magamból. Nagyon furcsa hangokat adok ki, ami miatt a szülők először kikerekedett szemekkel néznek rám, aztán már ők is csinálják. Gyakran bátorítom is őket, hiszen ha a gyerek attól lesz jókedvű, hogy a szülei például a hátukon fekve pörögnek, akkor csak pörögjenek. Ahogyan én, úgy a szülők is mindent megtesznek a gyerekek mosolyaiért, sőt, később, hónapok vagy évek múlva, amikor a második gyerekkel is visszatérnek hozzám, őszintén bevallják, a nálam hallott hangokat már otthon is használják.

Akkor a fotózás egy igazi csapatmunka.

Ez így van. Nem csak az én érdemem, hiszen itt ugyanolyan szükség van anyára és apára. Minden fotózás előtt megbeszéljük a családdal, kinek mi lesz a feladata. Az egyikük mindig visszaviszi a gyermeket középre, ha elmászik, a másik szülő pedig mellettem, mögöttem vagy hozzám egészen közel ülve bohóckodik. Ezzel most jól elárultam, hogy az így kapott mosolyok nem feltétlenül nekem szólnak.

Mennyire aggódnak a szülők amiatt, hogy mi lesz, ha a gyermek nem úgy viselkedik a fotózáson, ahogyan azt ők szeretnék?

Általában aggódnak, mert nem tudják, hogyan is fog viselkedni a gyerek, mi lesz, ha elmászkál, vagy nem lesz kedve az egészhez, esetleg sír. Gyakran előfordul velem is, hogy a fotózás előtt ötletekkel készülök, aztán a gyerek másképp alakítja a fotózást. Ez egyáltalán nem baj, majd én megyek a kicsi után, arra, amerre ő visz.

Te anyaként akkor átérzed a szülői oldalt is.

Persze, sőt! Én is síkideg vagyok akkor, ha a fényképezőgép másik oldalára kerülök, vagyis bennünket fotóznak. Mire összerakom a három gyerekemet, a férjemet, a váltóruhákat, és mire odaérek, azon gondolkodom, hogy kellett volna előtte innom valamit. Pedig tudom, mi várható, mi fog történni, szülőként mégis egészen másként élem meg, mint amikor én fotózom. Pontosan tudom, hogy mi zajlik a szülők fejében.

Hogyan tudod oldani a feszültségüket?

Például van lehetőség bármikor szünetre, sőt, sokszor én kérem, álljunk meg, tartsunk szünetet, ha azt látom a gyereken, hogy ezt most ő nem annyira élvezi, vagy elfáradt. Sok fotózáson túl vagyok, már mindennel találkoztam, pontosan látom, amikor a kicsiknek pihenésre van szüksége. Akkor is megállunk, ha az anya kéri, hiszen ő jobban ismeri a saját gyerekét, de úgyis látom, mikor jön el az a pillanat. Ha nincs jó kedve a babának, megvannak a praktikáim, hogyan lehet elterelni a figyelmét. Van például egy akváriumunk, amiben megnézzük a halakat, a szülők addig megisznak egy pohár vizet vagy kávét. A végeredmény számít, és nagyon fontos, hogy ne egy feszélyezett, izzadságszagú légkörből, hanem egy jó „buliból” menjen haza mindenki.

De ezek a szünetek hogyan férnek bele a fotózásra tervezett időbe?

Ezeket mindig beleszámolom. Nem írom be szorosan egymás után az embereket, így lehet időt szánni ezekre a pihenőkre. Nincs olyan, hogy lejárt a fél óránk, és jön a következő, nem szeretem a futószalagos megoldásokat. Az sem baj, ha késnek egy kicsit, hiszen tudnak tovább maradni, mert nem jön utánuk senki. Kivárjuk, megvárjuk, sehova sem sietünk.

Milyen emlékezetes fotózásaid voltak már?

Valamiért mindegyik az, nem is tudnék egyet sem kiemelni. Nagyon sok sztorim van, sokféle ember jön hozzám sokféle háttérrel, múlttal, érzéssel. Sokukra emlékszem is pontosan, mert majdnem mindegyikhez köt valami érzés, emlék, mozzanat.

Nekünk, anyáknak még a legszétesettebb fotó is örök emlék. Mennyire népszerűek ezek a „véletlenül” elkapott pillanatok?

Szeretik ezeket a képeket, és külön jó, amikor a fotózás után kapott képválogatóból ki is választhatják a kedvenceket. Volt olyan hozzám sokadszorra visszatért szülő, aki kifejezetten kért is ilyen fotókat, mert azok lettek a kedvencek. Ezeket meg lehet oldani stúdiókörülmények között is, de kültéri fotózásokon még jobban működnek. Akkor több hely is van, nem lóg bele a ragasztószalag, a háttér vagy a háttértartó állvány széle sem.

Téged akkor meg lehet találni akár a pipacsmezőkön is?

Persze! Járok levendulásba is, de most például almás- vagy cseresznyéskertben fogok fotózni egy ötéves kislányt. A kép már meg is van a fejemben: látom is, milyen jól mutatna a virágos fasorok között egy gyönyörű hercegnőruhában.

Még több információ:

Weboldal: https://babaemlekek.hu/

Facebook: https://www.2343ec78a04c6ea9d80806345d31fd78-gdprlock/babaemlekek

Instagram: https://www.8dc6460bbbb088757ed67ed8fb316b1b-gdprlock/babaemlekek.szucsdetti/


Soha nem éreztem azt a határtalan szabadságot, mint amit az anyaság adott. Igen, szabadnak, boldognak, és vidámnak érzem magam...és ezt az érzést szeretném átadni Neked is!

Mert néha kell, aki inspirál, ösztönöz, és talpra állít. A cukimamik csapata készen áll erre!

 

Cukimamik-Instagram