Miért félnek a férfiak gyereket vállalni?

2019. november 13.
Szerző:  Sághy Zsuzsanna
Miért félnek a férfiak gyereket vállalni?
Fotó: Pinterest
A gyerekvállalási kedv nem csak a szingliknél, de családon belül is egyre csökken. Mi ennek az oka? Miért nehezebb ma gyereket vállalni, mint 50-80 éve?

Divat azt állítani, hogy a férfiak nőiesednek, a nők férfiasabbá válnak. Ezért ma már nem találni olyan „igazi férfit”, aki mer felelősséget vállalni, cselekedni.

Pedig nemcsak a férfiak félelme a gyerekvállalás...

A gyerekvállalás felelőssége minden hosszútávon gondolkodó nőt, és férfit érint.

„Szeretném azzal megalapítani a családom, akiben bízok, aki örömmel lehet a gyerekeim anyja, apja, akivel hosszútávra tervezhetek.”

Nőként és férfiként is tele lehetünk kérdésekkel, kétségekkel, félelmekkel:

„Ő az igazi?”

„Le tudjuk együtt élni az életünket?”

„Olyan apja/anyja lesz a gyerekemnek, amilyet szeretnék?”

„Én képes vagyok/leszek azt nyújtani, amit elvárnak tőlem?

„Meg tudjuk teremteni az anyagi feltételeit egy közös családi létnek?”

„Mennyit fog elvenni belőlem a leendő családom?”

„Biztos, hogy mindenre marad majd időm, energiám, kedvem?”

„Biztos, hogy egy család mellett is meg tudom valósítani önmagam?”

Ezek a kérdések ráadásul még mindig csak a jéghegy csúcsát mutatják a nőknél és a férfiaknál is. Lehet, hogy a kétségeknek még ennél is mélyebb lelki okai lehetnek.

Miért félnek a férfiak gyereket vállalni?

Túl sok minden hat a férfiak lelki világára, ami a gyerekvállalási félelmeiket erősíti.

Amiket érvként felhoznak a gyerekvállalás ellen, azok néha csak kifogások, néha viszont valódi, mély félelmek.

De persze a kifogásnak tűnő érvek mögött is leggyakrabban a félelmeik húzódnak meg.

Elvégre is ez nem egy visszavonható döntés. Egyszer hozzuk meg, de örök életünkre szól. És ez lehet nagyon félelmetes is.

Általában a félelem a jövőtől fagyasztja le a férfiaknál a gyerekvállalási kedvet.

A férfiak leggyakoribb gyerekvállalás elleni érvei:

Nézzük, milyen kifogások, indokok a leggyakoribbak a férfiaknál, hogy miért nem akarnak gyereket vállalni.;)

1. Egy férfinak nem ketyeg a biológiai órája

Vagy csak jóval később indul be. Bár a nők gyerekvállalási kedve is jócskán kitolódott a kései 30-as éveikre, de a férfiaké is egyre későbbre csúszik.

2. Fél a megszokástól

A férfiakban kódolva van a hódítás, ami önmagában izgalmas, de számos fiatal párnál megesik az állandó ingerkeresésnek köszönhetően, hogy a férfi már semmi érdekeset nem talál a párjában. Valami különlegesebbre vágyik, ezért inkább újból kilép a placcra, hátha befut valami izgalmasabb, mert fél a szürkeségtől, ellaposodástól, unalomtól.

3. „A tökéletes társra” vágyik

Azt szeretné, hogy megtalálja, és meghódítsa „az eszményi nőt”, akivel az élet minden területén megtalálják egymást. A férfiak félhetnek attól is, hogy akárkivel vannak együtt, még nem találták meg a tökéletes társat. Azt a nőt, aki majd a gyerekeik ideális anyja lesz, és ideális társ egy életen át.

4. Szeretné minél tovább kiélvezni a gondtalan életet

Akár párkapcsolaton belül is, mert arra számít, hogy egy gyerek majd sok nyűggel, és felelősséggel jár. És ez félelmetes lehet azoknak a férfiaknak, akik a gondtalan, szabad élethez szoktak hozzá. (Ez a típus nagyon vonzó nők számára, amíg csak kötetlen kapcsolatról van szó, és nagy teherré válik, ha már a házaséletet tervezik, netán a gyerekeket is.)

5. Fél attól, hogy egyedül kell majd a családot fenntartania, a család anyagi biztonságát megteremtenie

Félhetnek attól, hogy egy gyerek születése után, egyedül rájuk fog nehezedni a családfenntartás felelőssége. Amikor az anya „csak” otthon van a gyerekkel, vagy gyerekekkel, és neki kell egyedül felhajtani a mindennapi betevőre a pénzt.

Több főt kell eltartani kevesebb bevételből. Ilyenkor nem/ vagy nehezen válthat munkát, nincsenek kimaradások, kettesben eltöltött nyaralások.

Viszont vannak (lehetnek) hosszú éjszakai nem alvások, kimerültség, állandó energiarabló tevékenységek a munkában, és otthon a gyerek és feleség mellett.

Ráadásul ezek a félelmek minden egyes újabb gyerek születésével újból előjöhetnek, és nehezíthetnek a férfiak érzelmi életén. Miközben továbbra is nekik kell tartaniuk a frontot a külvilág felé.

6. Mi lesz, ha nem tudom felnevelni a gyerekem?

A kitolódott gyerekvállalási kedv miatt egyre gyakoribbá válhat ez a félelem is.

7. „De hát milyen világba születne? Ebben a világban nem érdemes gyereket vállalni.”

Gyakori félelemként, visszatartó indokként jelenhet meg ez is. Pedig, ha jól belegondolunk, a világ mindig „adottság”, amihez alkalmazkodnunk kell, akármikor születünk.

Nem biztos, hogy most rosszabb világban élünk, mintha az ókorba, a középkorba, vagy a világháborúk idejére születtünk volna.

Ezek az indokok nagyon gyakran sokkal mélyebb félelmeket takarnak, mint például azt, hogy:

„Nem bízom benne, hogy a gyereknevelésre, annak minden nyűgjével és szépségével együtt képes vagyok. Régen ez kötelező volt, ma már nem. Ha van választási lehetőségem, akkor inkább a belső, önbizalomhiányos hangra hallgatok.”

8. Mi lesz, ha rossz szülő leszek?

Ezt ugye senki nem tudja, amíg bele nem vág. De nagyon sokan félnek attól, hogy „nem fognak megfelelni” a társadalmi elvárásoknak, vagy a saját maguk alkotta képnek, hogy milyen lenne egy „jó szülő”.

Ehhez a félelemhez még társulhat az is, hogy attól félnek, hogy olyan rossz szülők lesznek, mint a saját szüleik voltak, vagy épp soha nem lesznek olyan jó szülők.

9. Mi lesz a gyerekekkel, ha végül elválunk?

Ha valaki már eleve attól fél, hogy később elválhat a párjától (mert ezt látta gyerekkorában, mert a környezetében csak elvált párok vannak, mert fogalma sincs, hogyan tartson meg egy kapcsolatot), akkor „könnyebb” azt mondani, hogy inkább gyereket sem vállalok, nehogy úgy megszívja, mint én annak idején, vagy a környezetemben látott sok-sok gyerek.

10. Mi lesz, ha a gyerekkora mellettem legalább olyan rossz lesz, mint az enyém volt?

Ez hasonlít a korábbi félelmekhez: azért nem vállalok inkább gyereket, nehogy neki rosszabb legyen, vagy nehogy azzal szembesítsen, hogy „nekem ez úgysem megy”.

11. De lehet olyan „objektív okokra” is hivatkozni, mint: a hitel, életszínvonal, politika, klímaváltozás, a világ erkölcsi állapota…

Valójában ezek mögött is kimondatlan, nem megfogalmazott félelmek húzódnak meg.

Mert ha a nagyszüleink, és dédszüleink a világégések szörnyűségei után mertek családot alapítani, és gyereket vállalni, akkor ma a helyzet minden negatívumával együtt sem vagyunk ugyanolyan rossz helyzetben…

 

Mit lehet tenni a férfiak gyerekvállalási kedvét akadályozó félelmekkel?

Ha a gyerekvállalással kapcsolatos összes indokot megvizsgáljuk, valójában „csak” annyi a teendő, hogy ezeket a félelmeket kezeljük, oldjuk, és elengedjük.

Mert ezek egy része jogos félelem, egy részét a társadalomtól, a környezetünktől „kaptuk”, és egy része „csak kifogás”.

De nem egyszerű szétválasztani, hogy mikor melyikről van szó, mert mindenkinél más a helyzet.

Első lépésként az a legfontosabb, hogy azonosítsuk, ÉS kimondjuk ezeket a félelmeket. Nőként, társként az a legfontosabb dolgunk, hogy „kihámozzuk” valahogy a párunkból, neki mi a legnagyobb félelme a gyerekvállalással kapcsolatban.

Már az is nagy lépés, ha rá tudjuk venni, hogy megnevezze az igazi félelmeit, és ne hallgasson róluk tovább.

A második lépés, hogy ezekről a félelmeiről tudjunk vele mélyebben is beszélgetni, és elérjük, hogy ő is szembesüljön velük. Hatalmas stresszcsökkentő és párkapcsolat építő hatása van, ha végre tabuk nélkül beszélhet róluk.

Sok férfinél már az is kihívás, hogy olyan biztonságos környezetet teremtsünk, amiben mernek beszélni a valódi problémáikról, mert arra tanították őket, hogy mindent magukba fojtsanak. A lelkizés amúgy is „olyan női dolog”. Ezekhez a beszélgetésekhez a nők részéről sok türelem, odafigyelés, megértés és hallgatás szükséges.

Harmadik lépés, ha a beszélgetések hatására sem enyhülnek, oldódnak a félelmei, akkor keressetek olyan stresszcsökkentő módszereket, amik alkalmasak a mélyebb félelmek oldására.

A felsorolt indokokat, kifogásokat, félelmeket nem kitaláltuk, valódi indokok, melyekkel nap, mint nap megkeresnek bennünket, és segítséget adunk a hasonló helyzetben lévő pároknak.

Ha segítségre van szükségetek keressetek bennünket bizalommal, segítünk: csaladbanutazunk.hu

 


Soha nem éreztem azt a határtalan szabadságot, mint amit az anyaság adott. Igen, szabadnak, boldognak, és vidámnak érzem magam...és ezt az érzést szeretném átadni Neked is!

Mert néha kell, aki inspirál, ösztönöz, és talpra állít. A cukimamik csapata készen áll erre!

 

Cukimamik-Instagram