Ne akarj SZUPERANYU lenni, légy egyszerűen csak Anyu!

2019. január 30.
Szerző:  Miskolczi Szabina
Ne akarj SZUPERANYU lenni, légy egyszerűen csak Anyu!
A kedvenc sorozatom a Született feleségek. Mindig is úgy képzeltem magam, mint Bree van the Kamp.  A hajam tökéletes, az öltözékem makulátlan, a házamban mégcsak egy porszem sem található. Szabadidőmben az evőeszközöket fényesítem. A gyerekeimmel töltök annyi időt amennyit csak tudok, és mindig mindenre van időm.

Kisfiam születésével egész gyorsan megváltoztak ezek a képek a fejemben. A szoptatás szinte az egész napomat kitöltötte és egy gyors zuhany is lehetetlen küldetésnek tűnt a kezdetekben. A hajam egy nagy  madárfészekre emlékeztetett, az öltözékemet pedig beborították a tejfoltok és a büfik.

A családom segített szülés után, finomabbnál finomabb ételekkel árasztottak el, hogy én csak a babára és magamra tudjak koncentrálni. Hálás is vagyok nekik ezért. Lányok, a segítséget tessék elfogadni! A mártír szerepet nem most kell felölteni, igenis kell a pihenés, kell idő, míg összeszoktok a babával, és nem kell a háztartás dolgaival nektek bajlódni. Amúgy sem jó érzés friss gátsebbel esetleg császársebbel sertepertélni a konyhában, vagy négykézláb a követ törölni.

Fotó: Pinterest

Aztán megerősödtem és elkezdődtek a napok ahol helyt kell állni feleségként, anyaként.

Mindig is szerettem a rendet magam körül. Szerettem, ha minden élével áll, ha mindennek megvan a helye. És őrülten törekedtem, hogy mindezt meg is tudjam tartani. Kezdetben ez annyira nem volt nehéz. Ám mikor kis csemetém már tudott mászkálni, pakolni, a napom arra ment, hogy csúsztam utána és pakoltam össze. Közbe szaladtam és főztem, port töröltem, porszívóztam. Estére hulla fáradtan estem be az ágyba. Kisdedem természetesen nem azon a biológiai órán működött, amin én, és abszolúte nem volt fáradt mikor én már aludtam volna. Így többször voltam fáradt és ingerült. Néha már zokogtam a kimerültségtől.

Szerencsémre férjem mindig azt hajtotta, hogy neki nem a makulátlan rendre van szüksége mikor hazaér, hanem egy boldog feleségre. Sajnos sokáig nem láttam be mennyire is igaza van.  Pedig igaza volt. Elhanyagoltam őt is, és nem voltam büszke magamra. Bármennyire is kívántam őt estére már másra sem tudtam gondolni, csak a párnámra és a takarómra. Változtatnom kellett de sürgősen.

Muszáj volt átalakítani a képet a fejemben. Taktikát változtattam. Elkezdtem fekve szoptatni és naponta több alkalommal a babámmal merültem álomba, összebújva. Lehet, hogy halomba állt a szennyes, és nem volt mindennap felporszívózva, de több idő jutott a gyerekemre, több idő jutott a férjemre  és ami fontos, hogy több idő jutott saját magamra.

Fotó: Pinterest

A munkát meg lehet osztani, nem kell mindent nekünk egyedül csinálni csak azért, mert Mi vagyunk otthon. Párunk is tud mosogatni, a szennyest bepakolni, vásárolni…

Nem lettem Bree. De ma már máshogy takarítok. Soha nem hagyom, hogy gyűljön a szennyes. Amikor van egy adag egyből kimosom. Ha eszünk, utána egyből elmosogatok. Nem várom meg míg csurig lesz a mosogató. S míg reklám van a tv-ben kiszaladok és elpakolom a száraz tányérokat. Porszívózni, ha nem szükséges elég egy héten kétszer is. A levetett ruhát a szennyesbe vagy a szekrénybe rakom. Tehát igyekszem rendben tartani folyamatosan a lakást, és így ezerszer könnyebb dolgom van. Nem pakolom egész nap a gyerek játékait. Felesleges azért, hogy utána újabb és újabb kupacok zavarják a szemem. Majd este, amíg életem párja fürdet, szépen rendet rakok, és az utolsó kismaci is a helyére kerül.

Fotó: Pinterest

Ahogy körbe nézek most magam körül még nem ágyaztam be. A kávéscsésze mellettem hever és játék kupacok hevernek 2 szobában is. De ma már húzok egyet a vállamon. Ma már nem érdekel. Majd kész lesz. Miután kipihentem magam. Mert Mi fontosabbak vagyunk. Ha valaki látogatni szeretne, ne minőségellenőrként jöjjön. Vendégeket várunk nem pedig a NÉBIH-t. Nem kell SZUPERANYUNAK lennetek. A gyerek nem arra fog emlékezni, hogy mindig csillogott a lakás, hanem arra, hogy milyen jókat játszottatok együtt.


Soha nem éreztem azt a határtalan szabadságot, mint amit az anyaság adott. Igen, szabadnak, boldognak, és vidámnak érzem magam...és ezt az érzést szeretném átadni Neked is!

Mert néha kell, aki inspirál, ösztönöz, és talpra állít. A cukimamik csapata készen áll erre!

 

Cukimamik-Instagram