Miért akar egyre kevesebb nő gyereket?

2017. június 08.
Szerző:  Szabó Böbe
Miért akar egyre kevesebb nő gyereket?
A minap ismét összeakadtam egy olyan ismerőssel, aki úgy döntött, nem akar gyereket. Félve osztotta meg velem jövőképét, mert ez manapság sokak számára még mindig kirívó eset, de mikor látta, hogy egyáltalán nem ítélem el, beszélgetni kezdtünk.

Persze első kérdésem nekem is a „miért” volt, hiszen nagyon kíváncsi vagyok, mi áll ennek az egész gondolatmenetnek a hátterében. Személyes ismeretségi körömben ugyanis gyakran tapasztalom, hogy egyre kevesebben vágnak bele ebbe a valóban a hatalmas feladatba.

Ez az ismerős azt mesélte, ő manapság sokkal inkább tehernek látja a gyerekvállalást, mint felhőtlen örömnek. Azt tapasztalja, hogy az anyagiak hatalmas gondot jelentenek sok családnak. Gyakran a páros kettesben arra sem képes, hogy kifizessen egy hitelt a lakásvásárláshoz, nemhogy ezzel párhuzamosan családot is alapítson. Ha mégis sikerül megteremteni az alapokat, annak gyakran öröklés, vagy külföldi munka áll a hátterében – utóbbi ugyancsak megnehezíti azt, hogy bővüljön a család. Az igényekből, adott életszínvonalból márpedig nagyon nehéz lemondani, főleg, ha az embert nem önti el a mindent elsöprő vágy, mely szerint nyomban gyermeket szeretne.

 

Fotó: sxc.hu

Problémának gondolta azt is, hogy egyre nehezebb megtalálni azt a személyt, akivel bele lehet ebbe az egészbe vágni. Magát szerencsésnek tartotta több szempontból, de hozzá hasonlóan mindenki ismer sok olyan nőt, vagy éppen férfit, aki ránézésre teljesen ideális partner, mégis egyedül van a harmincas, negyvenes éveiben. De mi van azokkal, akiknek minden adott az életében? Szerelem, biztos háttér, egészség és megfelelő életkor. Ők miért döntenek úgy, hogy nem szeretnének családot alapítani? Szerintem elsődlegesen a szabadság feladása ilyen nehéz. Feladni az aránylag gondtalan életet, felelősséget vállalni egy másik, gyámoltalan emberért, és ezzel párhuzamosan nagyon sok mindenről lemondani. Ezt sokan egyszerűen nem akarják.

Elégedettek az életükkel, a céljaikkal, a munkájukkal, örülnek, hogy haladnak valamerre, és a szabadságot addig szeretnék megőrizni, amíg csak lehet.

Ezzel együtt talán az emberek jobban ismerik magukat, mint korábban, hiszen az önismeret, önfejlesztés mostanság jóval lényegesebb, mint korábban. És van is rá idő: nem az az elsődleges, hogy iskola után azonnal összeházasodjunk azzal, akit kijelöltek nekünk, majd családot alapítsunk. Ehelyett jut idő szórakozásra, ismerkedésre, összeköltözésre, és arra, hogy magunk döntsünk arról, mit szeretnénk. Van, aki számára egyszerűen létidegen az anyaság. Nem jön ki jól a gyerekekkel, és el sem tudja képzelni a várandósságot, akárcsak azt, hogy valakit önmaga elé helyezzen – gyakorlatilag egy életre. Ha jól belegondolunk, kifejezetten előny, hogy mostanság adott a döntés lehetősége, és nem muszáj mindenáron gyereket vállalnia annak, aki nem akar – belőle valószínűleg nem lenne igazán jó szülő, és ezt pontosan tudja is magáról.

Talán átmeneti időszak volt az, amikor a házasságok fele válással végződött. Valószínű, hogy sokan csak a hagyományt, az elvárásokat szerették volna követni, de ez szembement azzal, amit valójában akartak. Idővel persze az ilyen érzések felszínre buktak, és jött a válás. Mindez nem azt jelenti, hogy a mai fiatalok ne tudnának elköteleződni, de tény, hogy ha szabad szellemben akarnak hosszú távon élni, jobban teszik, ha csak önmagukért vállalnak felelősséget.

Ugyan folyton azt halljuk, hogy „egy gyerek, nem gyerek” és hogy „fogy a népesség”, globálisan tekintve a kérdést, éppen a túlnépesedés a probléma. A modern és fejlett társadalmakra mindeközben jellemző a fogyás, részben pont azért, mert az emberek számára más célok is elérhetőek (pl. a Föld körbeutazása és a hosszú távú anyagi jólét biztosítása), nemcsak az, hogy gyermekeket vállaljunk, lehetőleg minél többet.

Mindez persze nem jelenti azt, hogy ez az életminőség pótolja azt, amit egy saját gyermek adhat, hiszen csak az tudja meg, milyen az élet egy csemetével, akinek van. Akinek nincs, nem tudja, miről mond le, de igaz ez fordítva is. Egy szülő nem tudhatja, hogyan alakul az élete, ha nem vállal gyereket, vagy gyerekeket. De ez így is van jól! A lényeg, hogy elfogadjuk mások döntését, akkor is, ha nem tudunk velük azonosulni. Elvégre van, aki hatalmas családban képzeli el az életét, míg más macskát sem szeretne otthonra – a megfelelő ember számára mindegyik véglet kielégítő és ideális.


Soha nem éreztem azt a határtalan szabadságot, mint amit az anyaság adott. Igen, szabadnak, boldognak, és vidámnak érzem magam...és ezt az érzést szeretném átadni Neked is!

Mert néha kell, aki inspirál, ösztönöz, és talpra állít. A cukimamik csapata készen áll erre!

 

Cukimamik-Instagram