Amikor a kommentszekciókat olvasom egy-egy „anyukás” bejegyzés alatt, sokszor látom, hogy két tábor csap össze: az egyik oldalon azok állnak, akik úgy gondolják, hogy egy anya igenis legyen minden téren és szinten naprakész, a másik oldalt pedig azok erősítik, akik úgy vélik, egy anya élete a gyermeke körül forogjon. Én próbálok valahol a két véglet között lavírozni és bár azt gondolom, első helyen mindig a kislányom lesz, muszáj időt szakítanom magamra. Már csak azért is, hogy ne kizárólag a hullafáradt és morcos oldalamat lássa, hanem azt a nőt is, aki igazából vagyok, és aki talán jó példa lehet számára.