Imádja a munkáját, és sikeres. Most várja 2. gyermekét, aki bármely pillanatban megérkezhet, ennek ellenére teszi a dolgát: dolgozik, építi a karrierjét, neveli kisfiát, készül a szülésre, és önfeledten mesél tevékenységéről, ami az anyákért jött létre. Bemutatjuk a hónap anya-vállalkozóját Paizs Dórát.
Kétségbeesetten keresem a mai iskolára a megoldást. Már fontolgatom egy ilyen intézmény megalapítását is, de az sem lehet mindenre gyógyír. Akármilyen is az oktatási rendszer, mindent nem foghatunk rá. Fontosnak tartom a szülői felelősséget is. Eltúlozzuk az iskolai eredmények jelentőségét, miközben azt hangoztatjuk, hogy az életnek tanulsz fiam, nem az iskolának. Nem hangzik hitelesen a gyermeki fül számára, ha az iszonyú unalmas lecke fölött görnyedve a pánik és kétségbeesés hangjait hallja a szülők felől, iszonyú dühös ábrázatba csomagolva. Az iskolai osztályzatnak nincs köze ahhoz, hogy valaki ki tudja számolni majd, mennyi adót kell fizetnie, aktív és felelősségteljes tagja lesz e a közösségnek, amelyben él, élvezi e a művészeteket. Kiderült, hogy vajmi kevésre emlékszünk abból, amit az iskolában tanultunk.
„Elromlott gyerekek” szüleit szerelem –Pethő Orsolya, a KÖLYÖK SZERVIZ pszichológusa Mindig úgy gondoltam, hogy egy pszichológus megtartja a távolságot a páciens és maga között. Persze egy gyerek esetében ez nagyon nehéz lehet, hogy megnyíljon a kicsi, és felszínre törjön a "gond". Pethő Orsolya cikkeit már egy ideje követem: lenyűgöznek. Megvan benne a tisztelet a gyerekek iránt, és beszéli a nyelvüket. Csak úgy emlegetik, a magyarországi Szuperdada, ha segítségre van szükség,  ott terem a családi fészekben: megfigyel, és segít!  Meg akartam őt ismerni, ki az a Pethő Orsolya, aki mindent tud a gyermeki lélekről, és aki sok anyának segített eddig abban, hogy megtalálja helyét a családban, és ,kapcsolata rendeződjön a gyermekével.
Ha jól emlékszem, elsősként már egyedül mentem a suliból haza, elég sokat kódorogtunk az utcán a többiekkel, és az ebédpénz befizetését ellógtuk, mert a közértben vett kifli és krémsajt olcsóbb is és finomabb is volt, mint a menzakaja. Szóval a gyerekkoromat óriási szabadságban töltöttem, egy lakáskulccsal a zsebemben. A fiam nyolc, és életében egy percet sem töltött még egyedül az utcán. Bolond vagyok? Nem hiszem. Nagyon más világot élünk, ez most bonyolultabb, veszélyesebb. Nehéz megtalálni az egyensúlyt a biztonság és az önállóságra nevelés között. Egyszer mégiscsak eljön az a pillanat, amikor már felnőtt felügyelet nélkül is tölt időt az utcán, a lakásban. Hogyan lehet a lehető legjobban felkészülni? Íme:
Te is szoktál feladatlistát készíteni magadnak? Vastag határidőnaplóval mászkálsz, hogy a családi teendők ne merüljenek feledésbe? Jelez a telefonod a határidőknél, az ébresztőórád a reggeli kelésnél, a gyereked üzenő füzete figyelmeztet a kötelező befizetésekre. Telefonos applikációban vezeted a havi kiadásokat, és terveket kovácsolsz arra, hogyan ne lépd túl a betervezett keretet. Van nyaralós utazólistád a bepakolandó holmikról, karácsonyi ajándéklista, hogy senkiről ne feledkezz meg, csipog a telefonod a névnapok és szülinapok előtt. A lakásban post-itek mindenütt a sürgős, fontos, életbevágó és kötelező feladatokról. Amerre csak nézel, mindenütt feladatok várnak, csak azt tudnád, honnan fogsz energiát nyerni az összes elvégzéséhez?
Hordozóeszköz választáskor rengetegszer hallja az ember azt a kifejezést, hogy ortopédiailag helyes legyen az „eszköz”! De, hogy mit is jelent mindez és miért fontos, az sokszor nem derül ki. Sok esetben a hordozóeszköz csomagolásán figyelemfelhívóan ott van a bűvös mondat, de tényleg minden kisbabának és hordozójának megfelel az adott termék? Nem olyan bonyolult jól választani, a gyártók temérdek kínálatából, elég néhány „szabályt” megjegyeznünk! Most pontokba szedve a babák szemszögéből vizsgáljuk meg, hogy mire kell odafigyelni, hogy a lehető legbiztonságosabb és legboldogabb módját válasszuk a hordozásnak.
A legtöbb nevelési probléma gyorsan megoldódna, ha a szülők, és főként az édesanyák bíznának saját magukban. Bátran támaszkodnának saját szülői képességeikre, ha nem akarnának folyton tökéletesnek lenni, egyszerre megfelelni minden valódi és vélt elvárásnak. Sok családdal és a legkülönfélébb problémákkal találkozom munkám során, és rengetegszer előfordul, hogy ott a kézenfekvő megoldás a családban, a szülők fejében, de olyannyira bizonytalanok, hogy mégsem mernek semmit sem tenni. Az, hogy gyerekekkel foglalkozom a Kölyökszervizben, csak álca. Nekik nincsen szükségük túl sok segítségre tőlem, a szülőknek viszont igen. A dolgom főként az, hogy az anyákban ébresszem fel a magabiztosság érzését. De miért nincs az ott magától?
Az igazság az, hogy nem sok anyukát hallottam, aki úgy igazán meggyőzően mondta volna (és közben nem volt puha az orra), hogy „pont nem érdekel, mit gondolnak rólam mások!” A legtöbb gyerek bevásárlás közben, az utcán, a legkínosabb vendégségben, a cuki szülinapi partin – kis felnőttnek öltöztetve, nagycsaládi rendezvényeken (ahol ott van Ottó bácsi is Amerikából) szeret a legminősíthetetlenebbül viselkedni. Ilyenkor túl sok az inger, túl sok a stressz, túl izgatottak, felborult a napirend, ezért fáradtak, éhesek – ilyenkor igazán fekete pályás gyereket nevelni, képzelt, vagy tényleges kritikus szemek előtt.
2. oldal / 5


Soha nem éreztem azt a határtalan szabadságot, mint amit az anyaság adott. Igen, szabadnak, boldognak, és vidámnak érzem magam...és ezt az érzést szeretném átadni Neked is!

Mert néha kell, aki inspirál, ösztönöz, és talpra állít. A cukimamik csapata készen áll erre!

 

Cukimamik-Instagram