Már évekkel ezelőtt eszembe jutott az, hogy a mi nagyszüleinkkel kihal majd az a „tipikus” nagymama generáció. Nem lesznek már olyan nagymamák, akik fejkendővel, házi rétessel, horgolt csipketerítőre tett, cukorszirupos szörppel várják az unokáikat. De nem lesznek olyan nagypapák sem, akik együtt morzsolják a kukoricát, vagy hasogatják a fát a fiúkkal, miközben a pipa ott lóg a szájuk sarkában.
Szerencsések lehetünk, hogy eddig nem kellett a halálról beszélgetnünk a kislányommal. Érintettük már a témát, hiszen sajnos ő nem ismerhette egyik dédijét sem. Korábban mondtam neki, hogy ők már nem élnek, csak gondolhatunk rájuk, mesélhetünk róluk, a képeiket nézegethetjük. Azonban ezekben a vészterhes időkben mi sem tudtuk megúszni a halált.
Jó ideje terveztem, de nem mertem megírni korábban ezt a cikket, „nehogy elkiabáljam”. Most azonban itt a küszöbön az ötödik születésnap és úgy gondolom, ha eddig nem volt dackorszak, akkor már nem is lesz. Persze, jön helyette a kiskamaszkor és a kamaszkor, de addig is szerettem volna elárulni, milyen praktikákat alkalmaztam, amikkel sikerült minimalizálnom a dackorszak kellemetlen „tüneteit”.
Rendkívül megosztó téma a vallás úgy általában, hát még akkor, ha ötvözzük egy másik, hasonlóan sokrétű kérdéssel, a gyermekneveléssel. Ahogy szinte mindenben, úgy ebben is iszonyúan sokat számít az egyéni élethelyzet, valamint a végső célkitűzések.
A járvány miatt szinte minden család élete felfordult. Én is próbálom a víz felett tartani a fejem, de iszonyú nehéz. Minden reggel mantrázom, hogy nyugi, menni fog ez, és hálás vagyok a sorsnak, amiért mi egészségesek vagyunk, hogy megmaradt a munkánk, hogy nem élünk rosszabbul, és a gyerekek is viszonylag jól viselik a helyzetet. Megoldjuk, mert muszáj. Ti hogy vagytok? Nálatok mi az a kapaszkodó, ami erőt ad a mindennapokhoz?
Távolról sem gondolom, hogy kiemelkedő anyai képességekkel áldott volna meg a sors.
A kisgyermekes dührohamok a legrosszabb tapasztalatok közé tartoznak a szülői életben. Ha már többször végignézted a gyermeked sikoltozását, topogását, csapkodását, testének dobálását és a mérhetetlen sírást, akkor biztos benned is felmerült a kérdés: „Miért olyan dühös a gyermekem?”
A helyes és gyakori kézmosás a mostani járványhelyzetben még nagyobb figyelmet kapott. Egy felnőtt számára evidens, hogy mikor és hogyan kell megmosnia a kezét, de hogyan lehet erre megtanítani a gyerekeket? Ebben segítünk most, ráadásul hoztunk pár szuper kézfertőtlenítő gélt, szappant és krémet, melyeket bártan használhattok anélkül, hogy féltenetek kellene a kezeteket.
1. oldal / 11


Soha nem éreztem azt a határtalan szabadságot, mint amit az anyaság adott. Igen, szabadnak, boldognak, és vidámnak érzem magam...és ezt az érzést szeretném átadni Neked is!

Mert néha kell, aki inspirál, ösztönöz, és talpra állít. A cukimamik csapata készen áll erre!

 

Cukimamik-Instagram