Szerintem nincs anya, aki ne ismerné a "Szomszéd fűje mindig zöldebb" érzését. Ha ehhez még hozzájön némi kialvatlanság, meg frusztráltság, akkor tényleg eléggé keserűen tud kibukni belőlünk a “neki milyen könnyű!” felkiáltás. Mert a más gyermeke jobban alszik, nem hasfájós, többet eszik, már felállt, már beszél, nem hisztizik. Legalábbis nem úgy, mint a sajátunk.   Mint sok minden más, az is tanulható, hogy hogyan kíméljük meg magunkat, és a környezetünket az irigységtől.
Azt gondolom, nem véletlen, hogy olyan sok nő éppen azután változik meg gyökeresen, hogy gyermeke lesz. Valamilyen szinten mindenkit felemel az érzés, hogy életének egy jelentős kihívását teljesíteni tudta, valódi értéket „tett le az asztalra”. De most inkább abból a szempontból közelíteném meg a kérdést, micsoda túlélési ösztönt kapunk mi a gyermekeinktől.
Nemrégiben felfigyeltem egy cikkre, ami hosszan taglalta, hogy mihez van “joga” egy kismamának, és kissé fellengzősen kijelentette, hogy bármihez, hiszen a szülés, és a terhesség csak a babáról, és az édesanyáról szól, így nem kell senki mással törődni. Szóval lehet hazafáradni mindenkinek, mert a szülés, és a terhesség nem egy buli, nem egy közösségi esemény, senkinek nincs joga beleszólni a dolgokba.
Amikor 2019 őszén megjelent a két csík a teszten, tudtam, hogy ez a terhességem más lesz, mint az eddigiek. Hé, 2020, én azért nem pont így értettem!
A járvány miatt szinte minden család élete felfordult. Én is próbálom a víz felett tartani a fejem, de iszonyú nehéz. Minden reggel mantrázom, hogy nyugi, menni fog ez, és hálás vagyok a sorsnak, amiért mi egészségesek vagyunk, hogy megmaradt a munkánk, hogy nem élünk rosszabbul, és a gyerekek is viszonylag jól viselik a helyzetet. Megoldjuk, mert muszáj. Ti hogy vagytok? Nálatok mi az a kapaszkodó, ami erőt ad a mindennapokhoz?
Rengeteg munkával, és az itt felsorolt tanácsokkal apránként magad mögött tudod hagyni a megfelelési kényszert. Hajrá, meg tudod csinálni! 
Távolról sem gondolom, hogy kiemelkedő anyai képességekkel áldott volna meg a sors.
Amikor megszületik egy gyermek, megszületik az anyai bűntudat is – és van, akinél már a születés előtt, a várandósság alatt megjelenik az önmarcangolás. Ezt sajnos csak mélyíti és erősíti a társadalmi nyomás, legyen szó a szülésről, a gyermek neméről, vagy éppen arról, mennyit és mikortól dolgozzon egy anya, és egyáltalán, milyennek kellene lennie. Az anyai bűntudat olyan lehet, mint egy sötét felhő, ami folyamatosan a fejed felett lebeg.
1. oldal / 18


Soha nem éreztem azt a határtalan szabadságot, mint amit az anyaság adott. Igen, szabadnak, boldognak, és vidámnak érzem magam...és ezt az érzést szeretném átadni Neked is!

Mert néha kell, aki inspirál, ösztönöz, és talpra állít. A cukimamik csapata készen áll erre!

 

Cukimamik-Instagram