Sokat szoktak azon vívódni a szülők, hogy vajon a gyermekük viselkedésére a legmegfelelőbb volt-e a reakciójuk, és hogyan tudnának a legközelebbi alkalommal még inkább úgy reagálni, hogy azzal a gyermeket támogassák, segítsék. Olyan pozitív gyermeknevelési irányzat is van, mely szerint nem az a szülő dolga, hogy segítsen a gyermeknek a hisztiből kijönni, hanem az, hogy ne forduljon elő hiszti.
Hogy telik a Karácsony idén számodra? Hogy telt a Szentestéd?Az elmúlt napokban a legtöbb családnál megvolt a szűk rokoni látogatás, a közös karácsonyozás. Persze a két ünnep közötti időszak is még részben erről szól, de a nagy „roham” talán már lejárt.
Ha van valami az életünkben, amit 100%-ig tökéletesen szeretnénk végezni, az a gyermekünk nevelése. De sajnos sokszor előfordulnak hibák, és ami még rosszabb, néha meg is ismételjük őket. Az ismétlés abból adódik, hogy tudjuk, hogy nem jól csinálunk valamit, de nem látjuk pontosan, mit is lehetne helyette tenni.
Augusztus második felében már sűrűn számoltunk vissza, hogy mikor kezdődik az óvoda, iskola, bár tudtuk, hogy fájni is fog, ha vége a nyári szünetnek. És valóban. Legtöbben így az első szeptemberi napok után csak pislogunk, hogy vissza kell állítani a telefonon az ébresztőt a hónapokkal ezelőtti időpontra, és ez csak a kezdet. Még lendületesek a reggelek, benne van a gyerekekben az erő, az energia a felkeléshez, világos van (jó esetben süt a nap és enyhe az idő). Friss a sok élmény, amit mesélni lehet a barátoknak, az iskolában még nincsenek dolgozatok, így egyelőre mindenki nyugodtabb.
Most, így két hónap után vannak napok, amikor már kicsit hosszúnak tűnik a nyári szünet. Ez az első iskolai, 10 hetes szünetünk, nem voltam felkészülve, hogy ennyire intenzív lesz. Amúgy is sok időt töltök a gyerekekkel, ugyanakkor azért jut mellettük a házi munkára, fontosabb ügyintézésekre, barátokkal való kapcsolattartásra, és ehhez voltam hozzászokva.
Pár hete megjelent cikkemben arról írtam, hogy miért nem hatékony büntetéssel fegyelmezni. Mivel ez egy elég terjedelmes téma, két dologról nem esett akkor szó. Az egyik, hogy a büntetés nélküli nevelés nem azt jelenti, hogy a gyerekeknek mindent szabad és hogy nincsenek határok. A másik, hogy ha ebben a pozitív nevelési irányzatban is vannak korlátok, akkor ezek betartását milyen eszközökkel tudjuk megtanítani gyermekeinknek. Ebben a bejegyzésben éppen ezekről szeretnék írni.
Van, amikor nem könnyű, de mindig tudatosan figyelek arra, hogy mindannyiunknak szabad legyen megélni a negatív érzéseit (is) a családunkban. Kicsitől a nagyig: ahogy nekem is, ha épp kezdek kicsit befeszülni és a gyermekeimnek is, 4 és majdnem 8 éves fiaimnak.
Állt előttem a gyermekem, sírt-kiabált és én éreztem, ahogy kapkodok a gondolataim között, elveszítem minden türelmemet, és semmi nem jut eszembe, hogy kilépjek a szituációból. Egymásnak feszülünk és tehetetlenségemben visszakiabálok. Nem kicsit és többször, mint szeretném.
5. oldal / 5


Soha nem éreztem azt a határtalan szabadságot, mint amit az anyaság adott. Igen, szabadnak, boldognak, és vidámnak érzem magam...és ezt az érzést szeretném átadni Neked is!

Mert néha kell, aki inspirál, ösztönöz, és talpra állít. A cukimamik csapata készen áll erre!

 

Cukimamik-Instagram