Szülőnek lenni, bármekkora boldogság is, tele van kihívással és sokszor fárasztó. Könnyen felvesszük a régi mintáinkat és ilyenkor reakcióink nem azt tükrözik, amiben hiszünk, és amit tovább szeretnénk adni gyermekeinknek. Pedig mennyivel könnyedébben mennének a mindennapok, ha megengednénk magunknak, hogy elengedjük elvárásainkat, és egyszerűen csak jól éreznénk magunkat a gyerekekkel.
Bármennyire is szeretnénk, hogy a gyerekek önfeledten és boldogan éljék mindennapjaikat, egyre gyakoribb jelenség, hogy szoronganak. Teljesen mindegy, hogy a bogaraktól vagy a sötéttől félnek, megfigyelések szerint ma Amerikában minden nyolcadik gyermek szorong. Sok féle jele lehet a szorongásnak, a hasfájástól kezdve, a ceruza- vagy körömrágáson át a hajtépésig, alvászavarig. Lehet, hogy nem állandó jellegű a szorongás, hanem időszakos, a lényeg, hogy a szülő ezt mielőbb vegye észre és a lehető legmegfelelőbb módon kezelje a hétköznapokban.
„Ne ugrálj a kanapén!” „Ne szaladgálj!” „Ne bosszantsd a testvéredet!” Ismerős mondatok? Korábban többször gondolkoztam azon, hogy vajon hány tiltást is mondunk egy nap a gyermekünknek, de szinte lehetetlen összeszámolni… A szándékunk pozitív, de a tiltásokkal történő kifejezés legalább annyit árt, mint amennyit használ. A szülőtől hallott utasítások ugyanis nagyon nagy részben hozzájárulnak ahhoz, hogy a gyermekben milyen kép alakul ki saját magáról, illetve, hogy mennyire fog együttműködni a szülővel.
Nincs is annál rosszabb, amikor a gyermek a legbiztosabb eszközhöz nyúl annak érdekében, hogy végre figyeljen rá valaki és elkezd „rosszalkodni”. Lehet, hogy próbálkozott már mással is előtte, igazából ez ilyenkor már teljesen mindegy. Ennél is rosszabb már csak az lehet, amikor el szeretnénk simítani a helyzetet, és kiderül, hogy a párunk és mi magunk egészen másképp látjuk a szituációt, és teljesen különbözőképpen szeretnénk lépni a gyermek fegyelmezésében.
Néha nagyon nehéz a gyerekekkel.  Értetlenül állok a reggeli készülődés közepén: ami tegnap jó volt, ma nem tetszik a 3 évesemnek, sőt, kezd kiborulni. Ráadásul nem is egy lényeges dologról van szó, hanem arról, hogy először a pólót adjam rá vagy a nadrágot. Nevetséges. Nevetnék is, ha nem lennénk késésben, de így egyelőre fogalmam sincs, hogy hogyan tudunk egyáltalán elindulni.
Egyre több helyről lehet hallani a „minőségi idő” kifejezést. Több összefüggésben is lehet értelmezni: töltsünk minőségi időt a gyermekünkkel, a párunkkal, családunkkal, vagyis olyan időt, amely mindegyik fél számára értéket jelent, emlékezetes, és mindenki töltődik benne. De hogyan lehet összehangolni, hogy mindenki mindenkivel töltsön minőségi időt és a mindennapi intéznivalók is rendben legyenek? Nem a legkönnyebb kérdés, de megoldható.
Legtöbbször Te is utasítások formájában szólsz a gyerekhez? „Tedd el a táskádat!”, „Fejezd be a reggelidet!”, „Ne ugrálj a kanapén!”. Pedig egyértelműen legnagyobb részben a pozitív viselkedés megerősítésével és megfelelő motiválással lehet elkerülni a negatív viselkedést. Az pedig nem abból áll, hogy „Jó fiú vagy!”, „Hogy te milyen okos vagy!”.
A ránk zúduló reklámokban mindig csinos, mosolygós az összes anyuka, felhőtlen jókedvvel tereget, reggelizik vagy éppen önfeledten játszik a gyermekével. Ehhez képest azok az anyukák, akikkel találkozom, arról számolnak be, hogy néha még a legjobb barátnőjükkel sem osztják meg, hogy mennyi kétség gyötri őket, milyen gyakran kiabálnak a gyermekükkel, és milyen gyakran van bűntudatuk, hogy másképp kellene bizonyos dolgokat, napi rutinokat csinálniuk.
3. oldal / 5


Soha nem éreztem azt a határtalan szabadságot, mint amit az anyaság adott. Igen, szabadnak, boldognak, és vidámnak érzem magam...és ezt az érzést szeretném átadni Neked is!

Mert néha kell, aki inspirál, ösztönöz, és talpra állít. A cukimamik csapata készen áll erre!

 

Cukimamik-Instagram