Ők azok az anyák, akikre jó ránézni, akikből erőt meríthetünk, akikből ragyog a boldogság- akik ugyanazokkal a problémákkal küzdenek, mégis oly' könnyedén veszik a nehézségeket...
Egy érdekes cikkre bukkantam a minap. Egy szülés utáni tanácsadó arra a kérdésre ad választ, hogy "Mit csinálnak az újdonsült anyukák otthon?" Mivel még én is "friss anyuka" vagyok, érdekelt a kérdés, hiszen belegondolva, a napom nagy része abból áll, hogy szoptatok, félig csinálok meg mindent, és nem tudok betelni a kisbabám mosolyával...csak nézem, és szeretgetem.:)  
Ha a babavárás időszakára gondolunk, általában rózsás, habos-babos élmények jutnak az ember eszébe, hisz ez az időszak egy csodálatos állapot. Amiről viszont senki sem beszél: az a félelem…A félelem, ami megmérgezheti a terhességet, a babával (magzattal) való viszonyt; a félelem, a bizonytalanság, ami szerintem minden kismamában ott van. A félelem, ami mérgez, s mégis egyedül kell megküzdened vele.
Önbecsülés, önértékelés, önbizalom – te hogy állsz ezekkel? Ha nem túl jól, óvatosan bánj a közösségi médiával! Az ember úgy van összerakva, hogy szüntelenül figyeli a környezetét, a többieket, és összehasonlítja magát velük. Ez nem feltétlenül rossz dolog, hiszen egy csomó információt ebből nyerünk: megértjük, mi elfogadott és mi nem, elhelyezzük magunkat valahol a többiekhez képest, alkalmazkodni tanulunk, a jó és rossz példákból merítünk, fejlődünk.
A napokban történt ismét, hogy egy vadidegen ember gyermekneveléssel kapcsolatos kritikával illetett. Mondanom sem kell, nem voltam boldog. Összeszedtem, hogy milyen típusú idegenekbe botlottam eddigi pályafutásunk során.     
A gyermeket tervező nőket, és a kismamákat igazán senki sem készíti fel a szülés utáni időszakra, és a testi változásokra. Lényegében a gyermekágyi időszak után tükörbe nézve döbbennek rá, hogy nem azt látják, amit vártak. A kezdeti nehézségek után, ha megtörtént a belerázódás az új élethelyzetbe a babával, akkor itt az ideje önmagunkkal is törődni, és megtámogatni a szülés utáni regenerációt.
Idén, Valentin-nap előtt néhány nappal történt az eset: picike lányunk szerelembe esett! És nem is azért jegyeztem meg annyira ezt a nagyjábóli dátumot, mert minden évben olyannyira megünnepeljük ezt a napot… Hanem azért, mert egyszerűen nem lehet nem emlékezni, ha a rózsaszín kis „Love” feliratra téved a szemem a piros plüss pólón. És ezt az aprócska pólót, amihez képest alig 2 esztendős kislányom is szinte óriás, egy nagyon kedves kis úrfi viseli. Hogy ki is ő valójában? Hamarosan megtudhatjátok!
35 éves vagyok, 13 éve vagyok együtt a most már férjemmel, akivel tavaly volt az esküvőnk. Mivel hogy mi minden évben külföldön nyaralunk ezért, volt egy titkos meglepetés esküvőnk Cipruson, ahol csak ketten voltunk és októberben egy családnak tartott templomi szertartás. Csodálatos nap volt mindkettő. Az egyik legboldogabb pillanatom az volt amikor aki férjem aki hááát...., házasságellenes volt, az esküvő után azt mondta hogy ez tényleg nem csak egy papír, ez annál több....:)
1. oldal / 7


Soha nem éreztem azt a határtalan szabadságot, mint amit az anyaság adott. Igen, szabadnak, boldognak, és vidámnak érzem magam...és ezt az érzést szeretném átadni Neked is!

Mert néha kell, aki inspirál, ösztönöz, és talpra állít. A cukimamik csapata készen áll erre!

 

Cukimamik-Instagram