Egyedül álló édesanyák minden elismerésem a Tietek, erősebb Nőt nem ismerek rajtatok kívül.
Ők azok az anyák, akikre jó ránézni, akikből erőt meríthetünk, akikből ragyog a boldogság- akik ugyanazokkal a problémákkal küzdenek, mégis oly' könnyedén veszik a nehézségeket...
Egy érdekes cikkre bukkantam a minap. Egy szülés utáni tanácsadó arra a kérdésre ad választ, hogy "Mit csinálnak az újdonsült anyukák otthon?" Mivel még én is "friss anyuka" vagyok, érdekelt a kérdés, hiszen belegondolva, a napom nagy része abból áll, hogy szoptatok, félig csinálok meg mindent, és nem tudok betelni a kisbabám mosolyával...csak nézem, és szeretgetem.:)  
Ha a babavárás időszakára gondolunk, általában rózsás, habos-babos élmények jutnak az ember eszébe, hisz ez az időszak egy csodálatos állapot. Amiről viszont senki sem beszél: az a félelem…A félelem, ami megmérgezheti a terhességet, a babával (magzattal) való viszonyt; a félelem, a bizonytalanság, ami szerintem minden kismamában ott van. A félelem, ami mérgez, s mégis egyedül kell megküzdened vele.
Önbecsülés, önértékelés, önbizalom – te hogy állsz ezekkel? Ha nem túl jól, óvatosan bánj a közösségi médiával! Az ember úgy van összerakva, hogy szüntelenül figyeli a környezetét, a többieket, és összehasonlítja magát velük. Ez nem feltétlenül rossz dolog, hiszen egy csomó információt ebből nyerünk: megértjük, mi elfogadott és mi nem, elhelyezzük magunkat valahol a többiekhez képest, alkalmazkodni tanulunk, a jó és rossz példákból merítünk, fejlődünk.
A napokban történt ismét, hogy egy vadidegen ember gyermekneveléssel kapcsolatos kritikával illetett. Mondanom sem kell, nem voltam boldog. Összeszedtem, hogy milyen típusú idegenekbe botlottam eddigi pályafutásunk során.     
A gyermeket tervező nőket, és a kismamákat igazán senki sem készíti fel a szülés utáni időszakra, és a testi változásokra. Lényegében a gyermekágyi időszak után tükörbe nézve döbbennek rá, hogy nem azt látják, amit vártak. A kezdeti nehézségek után, ha megtörtént a belerázódás az új élethelyzetbe a babával, akkor itt az ideje önmagunkkal is törődni, és megtámogatni a szülés utáni regenerációt.
Idén, Valentin-nap előtt néhány nappal történt az eset: picike lányunk szerelembe esett! És nem is azért jegyeztem meg annyira ezt a nagyjábóli dátumot, mert minden évben olyannyira megünnepeljük ezt a napot… Hanem azért, mert egyszerűen nem lehet nem emlékezni, ha a rózsaszín kis „Love” feliratra téved a szemem a piros plüss pólón. És ezt az aprócska pólót, amihez képest alig 2 esztendős kislányom is szinte óriás, egy nagyon kedves kis úrfi viseli. Hogy ki is ő valójában? Hamarosan megtudhatjátok!
1. oldal / 7


Soha nem éreztem azt a határtalan szabadságot, mint amit az anyaság adott. Igen, szabadnak, boldognak, és vidámnak érzem magam...és ezt az érzést szeretném átadni Neked is!

Mert néha kell, aki inspirál, ösztönöz, és talpra állít. A cukimamik csapata készen áll erre!

 

Cukimamik-Instagram