Távolról sem gondolom, hogy kiemelkedő anyai képességekkel áldott volna meg a sors.
Nem ismerek személyesen olyan szülőt, aki nyíltan bevallotta volna, hogy utálja ezt a szerepet. Azonban az internet „nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek” működési elve miatt, már számos ilyen cikkbe, vagy éppen bejegyzésbe belefutottam már.
Amikor megszületik egy gyermek, megszületik az anyai bűntudat is – és van, akinél már a születés előtt, a várandósság alatt megjelenik az önmarcangolás. Ezt sajnos csak mélyíti és erősíti a társadalmi nyomás, legyen szó a szülésről, a gyermek neméről, vagy éppen arról, mennyit és mikortól dolgozzon egy anya, és egyáltalán, milyennek kellene lennie. Az anyai bűntudat olyan lehet, mint egy sötét felhő, ami folyamatosan a fejed felett lebeg.
Időnként a baba érkezése nem csak a komplett családi életet változtatja meg, hanem felbolygatja a barátságokat is. Sajnos, ez nem minden esetben pozitív változás és időnként olyan barátságok szakadnak meg, amikről azt gondoltad, életed végéig tartanak majd. Ez nem túl kecsegtető tény a jövőre vonatkozóan, de vigasztalhat, hogy legalább annyi új barátod lesz a közeljövőben, amennyit elveszítesz. És, ha egy barátság megszakad azért, mert anya leszel, akkor azért talán nem is érdemes bánkódnod.
Rendkívül érdekes az a kettősség, ami jellemzi az anyaságot: miután megszületik az első gyermeked, már sosem leszel teljesen egyedül, viszont soha nem érzed majd annyira magányosnak magadat, mint az első néhány hónapban, esetleg az első évben. Mielőtt végleg elkeserednél, ez csak átmeneti időszak, de persze attól még nagyon megterhelő.
Nekem ne mondja senki, hogy neki nincs szüksége a pihenésre, és itt most nem a családdal eltöltött munkamentes hétvégékre gondolok. Mind tudjuk, hogy azok mindenről szólnak, épp csak a pihenésről nem.
Amikor a kommentszekciókat olvasom egy-egy „anyukás” bejegyzés alatt, sokszor látom, hogy két tábor csap össze: az egyik oldalon azok állnak, akik úgy gondolják, hogy egy anya igenis legyen minden téren és szinten naprakész, a másik oldalt pedig azok erősítik, akik úgy vélik, egy anya élete a gyermeke körül forogjon. Én próbálok valahol a két véglet között lavírozni és bár azt gondolom, első helyen mindig a kislányom lesz, muszáj időt szakítanom magamra. Már csak azért is, hogy ne kizárólag a hullafáradt és morcos oldalamat lássa, hanem azt a nőt is, aki igazából vagyok, és aki talán jó példa lehet számára.
A babavárás egy csodás időszak, ezzel senki sem tud vitába szállni. Természetesen vannak benne nehézségek, de a várakozás, hogy végre a kezedben tarthasd gyermekedet, feledteti ezeket. Van azonban jó pár dolog, amit senki sem mondd el a kisbabás létről.  Készülj fel, kemény lesz!
1. oldal / 5


Soha nem éreztem azt a határtalan szabadságot, mint amit az anyaság adott. Igen, szabadnak, boldognak, és vidámnak érzem magam...és ezt az érzést szeretném átadni Neked is!

Mert néha kell, aki inspirál, ösztönöz, és talpra állít. A cukimamik csapata készen áll erre!

 

Cukimamik-Instagram