Mindig is voltak olyanok, akik sokkal több mindenben láttak veszélyt, mint mások, de a mai életformánk sajnos egyre inkább növeli annak az esélyét, hogy gyermekeink már születésük előtt megismerkedjenek a stresszel és szorongással. Szinte állandó kísérője lett az életünknek. Nézzük, honnan is eredhet.
Az anyaság a szó szoros értelmében nem egy kifizetődő dolog, ezt tudjuk. Majd valamikor húsz év múlva, ha látod, hogy életképes és boldog a gyermekedd, abból talán közvetve lemérheted munkád gyümölcsét. De vannak minősített esetek, amikor minden igyekezeted és jóindulatod ellenére csak a pofonokat kapod. Az egyik ilyen eset: a tinédzser.
Sok édesanya számol be arról, hogy második terhessége előrehaladott fázisába érve, lelkiismeretfurdalása támadt az elsővel szemben. „Tudok e majd egy másik gyereket is ennyire szeretni?” „Mit művelek most az elsővel, hogyan fogja fogadni a kisbabát?” A lelkiismeretfurdalás tovább fokozódhat, amikor a sok figyelmet igénylő kicsi miatt lazul a nagyobbikkal való szoros kapcsolat, elmaradnak a szokásos rutinok, együttlétek. „Este sajnos pont szoptatom a kicsit, úgyhogy azóta az apja olvas neki mesét.” „Még időben áttértünk arra, hogy az oviba az apja viszi.” Közben végig ott a mardosó kétely, hogy jó e ez így, kikéredzkedő könnycseppeket látok, ha rákérdezek arra, mit éreznek. Ha az anyukának ennyire gyötrődnek a tesókérdés miatt, várhatjuk e, hogy a gyerekeknek meg se kottyanjon?
Nem mondhatunk mindenre igent, amit a gyerekünk szeretne. Kérek még egy szelet tortát! Tovább akarok fennmaradni! Nem akarok hazamenni a játszótérről! Hol önmaga, hol mások, hol a saját érdekünkben korlátokat kell szabnunk, különben hamarosan elszabadul a pokol.
Kutatások azt mutatják, hogy a középső gyereknek – azaz nem az elsőszülött és nem a legkisebb - kevésbé szoros a kapcsolata a szüleivel. Ők azok, akik soha nem voltak kizárólagos tulajdonosai a szülők figyelmének, viszont hamar véget ér a felhőtlen kisbaba korszakuk is, amikor  a legkisebb megszületik. Maguk a szülők is kevesebb alkalmat találnak arra, hogy külön figyelemmel legyenek a középsőre. Gyakran alakul úgy, hogy a fontos, kezelendő dolgok valahogy mindig a legnagyobbal és a legkisebbel történnek. A nagy most kezdi a sulit, a kicsi épp beszokik az oviba. Azt mondják, a középsők folyamatosan keresik a családban a szerepüket, mi az, amiben valóban egyediek lehetenek, ha már a „legközépsőbb” kifejezés hiányzik az értelmező kéziszótárból. Ha nincs olyan szerencséje, hogy egyedüli fiúként, vagy lányként már birtokol valamit, ami egyik tesóra sem jellemző, valamit kell találnia amivel kitűnhet a tömegből.
Karácsonykor összegyűlik a rokonság, így exponenciálisan nő a „hogyan neveled ezt a gyereket” kritika és „kéretlen beledumálás” az anyaságodba. Ez óriási konfliktusforrás, és épp a szeretet ünnepén pompás lehetőséget ad arra, hogy irtózatosan összevesszünk.

Ajándék énidő tervező


Soha nem éreztem azt a határtalan szabadságot, mint amit az anyaság adott. Igen, szabadnak, boldognak, és vidámnak érzem magam...és ezt az érzést szeretném átadni Neked is!

Mert néha kell, aki inspirál, ösztönöz, és talpra állít. A cukimamik csapata készen áll erre!

 

Cukimamik-Instagram