Mártír anya helyett boldog anya

2016. augusztus 22.
Szerző:  Szabó-Máthé Hanga
Mártír anya helyett boldog anya
Most, így két hónap után vannak napok, amikor már kicsit hosszúnak tűnik a nyári szünet. Ez az első iskolai, 10 hetes szünetünk, nem voltam felkészülve, hogy ennyire intenzív lesz. Amúgy is sok időt töltök a gyerekekkel, ugyanakkor azért jut mellettük a házi munkára, fontosabb ügyintézésekre, barátokkal való kapcsolattartásra, és ehhez voltam hozzászokva.

Volt ugyan családi nyaralás, szépen összeszoktak a fiaim, és a majdnem 4 év korkülönbség ellenére jól eljátszanak kettesben, mégis pár napja először kiszámoltam, hogy mennyi idő is van még az iskolakezdésig. Az volt az érzésem, hogy én vagyok az „anya-tábor” és semmi másra nincsen időm, csak rájuk. Egyre nagyobb a lista, hogy miknek az elintézése tolódik, egyre kevesebbet tudok a távolabbi családtagokról és barátokról. Mindemellett azért bántott, hogy várom már a nyári szünet végét, főleg akkor, amikor ennek a hétnek az elején ismét rápillantottam a naptárra és nyugtáztam, hogy egy héttel kevesebb van hátra.

Nem akartam, hogy elhatalmasodjon ez az érzés, igenis próbálom ilyenkor tudatosan értékelni a gyermekeimmel töltött időt, hiszen olyan gyorsan vége lesz. Így aztán egy teregetés közben azon méláztam el magamban, hogy hogyan is kapcsolódik az anyaság, az áldozathozatal és a mártír-anyaság. Vajon melyik állapotban vagyok éppen? Nem akarok mártír-anya lenni, meggyőződésem, hogy azt a gyermek is megérzi, és hosszútávon nem jár jól egyik fél sem az önfeladással és az önfeláldozással. Annak nem az a gyümölcse, hogy boldognak éljük meg az anyaságunk minden pillanatát. Talán tökéletes anyának érezzük magunkat olyan szempontból, hogy mi látjuk el teljes mértékben a gyermekünket, mi ismerjük minden szokását, és pótolhatatlannak hisszük magunkat. De felmerül kérdés, hogy ez-e a cél. (Természetesen más kategória, ha olyan helyzetben van a szülő vagy a gyermekről gondoskodó felnőtt, hogy nem tud más személyt bevonni.)

anyaság

Abban a pillanatban, amikor a baba mellett megszületik az Anya, automatikussá válik egy nagyfokú alkalmazkodás. Vagyis már nem mi vagyunk az elsők, és nemcsak alkalmazkodunk, hanem áldozatot is hozunk. Önfeledten, boldogan tesszük ezt sokáig, akár évekig, de milyen jelek figyelmeztetnek arra, hogy az áldozathozatal ne váljon önfeláldozássá?

Donal Winnicott pár évtizede meghonosodott „elég jó anya” fogalma sokat segíthet. A kifejezés már önmagában is elutasítja a tökéletességet, a brit gyermekorvos és pszichoanalitikus szerint a lelkileg egészséges gyermek fejlődéséhez nem szükséges egy hibátlan szülő.

Milyen „hibákat” is engedhet meg magának egy anya a mai világban, melyet még mindig mélyen átitat több százéves társadalmi elvárás, erős családi vagy környezeti nyomás?

Mint sokszor máskor, most is az Erőszakmentes Kommunikáció (dr. Marshall Rosenberg) elméletében és elveiben találtam meg a választ. Az együttérzés, szükségleteink felismerése és kifejezése a megoldás. És kivel kell most empatizálnunk? Természetesen magunkkal. Azzal az anyával, aki hónapok vagy évek óta nem alussza át az éjszakát, nem akkor kel, fekszik, megy vásárolni vagy akár a mellékhelyiségbe, amikor szeretne. Tudatosítani kell magunkban, hogy milyen szükségleteinket nyomjuk el, mire vágyunk, mit szeretnénk, mi az, ami nagyon hiányzik? És persze ez a lépés nem elég, fel kell ezeket vállalni és ki kell fejeznünk őket a megfelelő módon. Ha mi magunk nem értékeljük saját szükségletünket, akkor mások sem fogják. Ha nem vagyok együtt érző magammal, nem tudok mással sem együtt érző lenni.

anyaság

Sokan éreznek félelmet vagy bűntudatot saját szükségleteik felismerése után és nem merik felvállalni azokat. Pedig az oly sokszor emlegetett én-idő vagy anya-idő, hogy mi magunk is töltekezni tudjunk, az egyik legfontosabb dolog. Ezt aztán mindenki arra fordítja, ami neki a legfontosabb, amiben a leginkább kiteljesedhet.

És rájöttem nekem is ez hiányzik a nyári szünetben. Ki fogom találni és meg fogom szervezni, hogy kicsit több időm legyen magamra, az olvasásra, írásra, meditálásra. Tudom, hogy ha feltöltöm a saját akkumulátoromat, többet tudok adni a gyerekeknek is. És talán furcsának hangzik, de más anyukáktól is hallom, nem csak én működöm így: ha belül elégedett vagyok, eltűnnek az elvárások. Sokkal könnyebb elengedni a feltételeket, a szikrája sincs meg annak, hogy bármit is várnék „cserébe”. Ha nincs elvárás, nincs áldozat, nincs önfeladás, biztosan boldogan és önfeledten töltöm a szünet hátralevő napjait a gyermekeimmel.

Próbáld meg Te is megfogalmazni szükségleteidet, add meg magadnak, amire vágysz, kezd kicsiben, és figyeld meg a hatását.

anyaság

Biztos lehetsz benne, hogy a gyerekek értékelni fogják, hogy kifejezed az érzéseidet, szükségletedet, időt fordítasz magadra és feltöltekezve kapnak vissza.

„Az, hogy gondoskodom magamról, nem azt jelenti, hogy én vagyok az első. Azt jelenti, hogy én is benne vagyok a sorban.” L.R. Knost

 anyacoaching

Képek forrása:

http://life1071.com/music-team/

http://www.livehappy.com/blogs/

 

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés


Soha nem éreztem azt a határtalan szabadságot, mint amit az anyaság adott. Igen, szabadnak, boldognak, és vidámnak érzem magam...és ezt az érzést szeretném átadni Neked is!

Mert néha kell, aki inspirál, ösztönöz, és talpra állít. A cukimamik csapata készen áll erre!

 

Cukimamik-Instagram