Amikor régen olvasgattam erről, mindig arra gondoltam, hogy ez az egész hülyeség. Miért lenne valakinek folyton bűntudata? Miért kételkedne állandóan magában, ha korábban volt önbizalma? Aztán rájöttem, az anyaság egy meg nem szűnő lelkiismeret-furdalás.
Kikészülök azoktól a kampányoktól, fotósorozatoktól, amikben elhízott, kinyúlt bőrű, Grand Canyonokkal tarkított anyák "mutatják be", hogy az anyaság mindent megért. Ez egy marhaság. Nekem ne mondja senki, hogy komolyan azt kell sugallni az anyáknak, hogy az teljesen okés, ha eres lesz a lába, meg lógni kezd a hasa, és semmi gond sincs a csíkokkal.
A szülést követően, bizony sokan veszünk egy mély lélegzetet, majd lassan kifújva arra gondolunk, hogy visszakaptuk a testünket. Visszatérhetünk a megszokott szokásainkhoz, elfoglaltságainkhoz, már nem kell gyakran lepihenni, nem kell minden apró görcsre telefont ragadni, az "én testem" kifejezés ismét önmagunkra mutathat. Ám a levegő ismételt beszívása közben rájövünk, hogy még igen messze vagyunk attól, hogy újra rátaláljunk magunkra.
3. oldal / 3


Soha nem éreztem azt a határtalan szabadságot, mint amit az anyaság adott. Igen, szabadnak, boldognak, és vidámnak érzem magam...és ezt az érzést szeretném átadni Neked is!

Mert néha kell, aki inspirál, ösztönöz, és talpra állít. A cukimamik csapata készen áll erre!

 

Cukimamik-Instagram