A kislányról, aki anya lett, és még hisz a Mikulásban....

2019. december 06.
Szerző:  Cukimamik Team
A kislányról, aki anya lett, és még hisz a Mikulásban....
Plusz egy pont az anyaság javára: A Mikulást ugyanolyan lelkesedéssel és szervezéssel várjuk, mint gyermekkorunkban. 

Amióta anya lettem a Mikulás újra felbukkant az életemben.

Mindig is jelen volt, de most ugyanazt a lelkesedést élem át, mint kislánykoromban.

Törvényszerű lenne mekérdőjelezni, azt az egyértelmű tényt, hogy a Mikulás nem létezik?

Homályos emlékeim vannak egy Mikulás napról. Talán 3-4 éves lehettem- egy biztos, hogy óvodás- és emlékszem, hogy a hideg téli estén az ablakban állva vártuk a Mikulást. A korom sötétet bámultuk, hátha meglátjuk, és...immár én vagyok a Mikulás egyik fele, aki továbbadja ezt az izgalmakkal teli várakozást a gyermekeimnek. Ilyenkor én magam is, annyira lelkes vagyok, hogy átadom magam a hitnek, hogy ma este jönni fog.

Lelkesen takarítom én is csizmám, legalább ilyenkor, merthát anyaként sajnos a cipőm az utolsó, amit sokszor szégyen és gyalázat, utolsó teendői listámra írok. De minden másban sem vagyok tökéletes, kivétel a Mikulás és Karácsonyi előkészületek.

Amikor elcsenedesedik a ház, a gyermeklelkű felnőttek (én és a férjem), már szervezzük is a teendőket.

Mindig megállok az apró kezek által rajzolt, írt levelek előtt, és a könnycseppeket hagyom végigfolyni az arcomon. Már tudom, ezért várom minden évben a Mikulást. Hogy visszaadjam gyermekkorom emlékét a gyermekeimnek.

Írom a leveleket, melyeket reggel boldogan olvasnak, és kielemzünk közösen. Ártatlan szemekkel olvasom, hogy mit írt a Mikulás, és belemerülök a csillogó szempárokba. A vidám arcok ekkor elkomolyodnak, és "Anya, neked mit hozott a Mikulás?" kérdésre már ugranak is fel. Ekkor szaladunk megnézni, mit rejt az én csizmám. Én is ugyanazzal a lelkesedésséel szaladok pizsamában, áttörve az addigra kipakolt édességeket, és az este helyét keresve széthagyott játékhalmazon keresztül, mert hiszek benne, hogy Nekem is mindig ott lapul egy aprócska csoki Mikulás, melyet Szüleim rejtettek oda éveken keresztül, és most az én "Mikulásom". Ilyenkor olyan apróra összemegyek, mint egy kisgyerek, aki hisz a csodákban. Bár tudom, sokan úgy vélekednek, hogy nem ajándékoznak a Férjükkel, Párjukkal semmit Ünnepekkor, de hidd el, nem kell nagy dolgokban gondolkodni, elég a csizmában egy "Szeretlek" cetli, vagy a fa alatt egy levél a másiknak, hogy visszaadja a gyermekkorod üzenetét: "A Mikulás minden évben eljön hozzád."

Nem számít hány éves vagy, a Mikulás addig létezik, amíg hiszel benne!

Boldog Mikulást!


Soha nem éreztem azt a határtalan szabadságot, mint amit az anyaság adott. Igen, szabadnak, boldognak, és vidámnak érzem magam...és ezt az érzést szeretném átadni Neked is!

Mert néha kell, aki inspirál, ösztönöz, és talpra állít. A cukimamik csapata készen áll erre!

 

Cukimamik-Instagram