határidőnaptár anyáknak
Luca 35 éves, néhány hete született meg első kislánya. Amikor épp nem annyira fáradt, hogy azt se tudja hogy hívják (hát nem sok ilyen idő marad) azon gondolkodik, mennyit szenvedett gyerekként, pedig egész jó dolga volt.
Éppen szóltál a gyerekeknek, hogy ne rohangáljanak és ne sikoltozzanak egymással? Aztán pár perc múlva hallod, ahogy csattan valami a földön, és ők még mindig sikongatva kergetik egymást? Mindannyian követünk el hibákat, és talán éppen a számunkra legbosszantóbb percekben fontos, hogy nyugodtak tudjunk maradni, és így tanítsuk a gyermekeket, a saját példánkon keresztül. Sajnos ez nem mindig sikerül, de fontos, hogy ha türelmetlenül és helytelenül reagálunk, tisztázzuk mindezt, amikor lenyugodtunk.
Szülőként sokszor nagyon jó érzés, ha szüksége van ránk a gyerekünknek. Akár egy ölelésre van szükség, akár egy tanácsra, vagy csak egy finom szendvics elkészítésére. Ez mind-mind jó érzéssel tud eltölteni. Hosszútávon azonban arra van szükség, hogy a gyerekünk el tudja látni magát, és tőlünk függetlenül tudjon megtenni kis lépéseket és egészen nagyokat is. Fantasztikus érzés látni, hogy idővel önállóan képesek fellépni és rendezni a dolgaikat!
Éppen kipukkadt az új labda? Már szaladsz is, és a lehető leggyorsabban szeretnéd megvigasztalni a gyereket, szeretnéd, ha mielőbb abbamaradna a sírás, ő pedig jobban érezné magát. De szavaiddal vajon valóban ezt éred el? Sajnos legtöbbször teljesen hasznavehetetlen és értelmetlen vigaszok jutnak eszünkbe a késő esti hiszti vagy a bolt közepén történő cirkusz közben, bármennyire is bölcsnek tartjuk magunkat.
Két-három éves kor után, mintha teljesen elfelejtenék a gyerekek a „kérem” és „köszönöm” szavakat, a szülők meg csak papagájként ismétlik és próbálják rávenni őket a használatukra a „Mit kell mondani?” vagy „Mi a varázsszó?” kérdésekkel.
Az óvoda, iskola indulásával, a reggeli rutinok visszaállításával, a házi feladatok megjelenésével hirtelen több konfliktusforrás bukkan fel a családi életben. A kényes helyzetekben nagy szükség van a türelmünk megőrzésére és időnként a szülői véleményünk, határozottságunk kiemelésére.
Úgy gondoltam, hogy én soha nem fogom jutalmazással rávenni a gyerekemet alapvető, szükséges tevékenységekre.
Biztosan Te is voltál már úgy, hogy pontosan tudtad, hogy a gyermeked képes valamire, amiben éppen a segítségedet kéri. Azt is láttad rajta, hogy ő is tudja, hogy képes rá, mégis nyafogva várja, hogy rohanj, és mellette legyél.Abban az esetben, amikor mindenki tudja, hogy a gyerek képes megtenni azt, amihez épp a segítségedet kéri, akkor valójában hatalmi harcról van szó. A tehetetlenség eljátszása nem csak bosszantó a gyermek részéről, hanem irreális elvárásokat is ébreszt benne, ha teljesítjük a kérését, ugyanis azt sugallja, hogy minden kérésének létjogosultsága van.
1. oldal / 6


Soha nem éreztem azt a határtalan szabadságot, mint amit az anyaság adott. Igen, szabadnak, boldognak, és vidámnak érzem magam...és ezt az érzést szeretném átadni Neked is!

Mert néha kell, aki inspirál, ösztönöz, és talpra állít. A cukimamik csapata készen áll erre!

 

Cukimamik-Instagram

Ez a weboldal cookie-kat használ a jobb felhasználói élmény érdekében. Még több infó

Megértettem