Télapó versek és dalok

2017. december 05.
Szerző:  TesztelM blog írója
Télapó versek és dalok
Még nincs késő, hogy megtanuljunk egy kedves kis mondókát, vagy éppen rövidebb verset, hogy azt a gyermekünk el tudja mondani a héten érkező Mikulásnak.

De igazából szerintem arra is jó lehet, hogy az esti mese mellé egy kis különlegességet csempésszünk így a karácsony közeledtével. Amikor elkezdtem összegyűjteni őket, akkor jöttem rá, hogy mennyire sok vers és mondóka van, amit már elfelejtettem. Pedig kislányként nagyon szerettem őket. Most viszont jó volt feleleveníteni. Így most már mi is el tudjuk mondani ezeket kisebb, vagy esetleg nagyobb gyermekünknek, hogy ne csak a mesék, hanem a versek is jó érzéseket váltsanak ki belőlük.

Sarkady Sándor: Télapó

Hegyen, völgyön mély a hó –

lassan lépked Télapó.

Ősz szakállán dér rezeg,

messzi földről érkezett.

Kampós botja imbolyog –

puttonyában mit hozott?

Mindenféle földi jót:

dundi diót, mogyorót.

Lassan lépked, mély a hó –

siess jobban, Télapó!

 

Weöres Sándor: Száncsengő

Éj-mélyből fölzengő

csing-ling-ling száncsengő

Száncsengő csing-ling-ling

Tél öblén halkan ring.

 

Föl dobban két nagy ló

Kop-kop-kop nyolc patkó

Nyolcs patkó kop-kop-kop

Csönd zsákból hangot lop.

 

Szétmálló hang erdő,

Csing-ling-ling száncsengő.

Száncsengő csing-ling-ling

Tél öblén halkan ring.

 

Donászy Magda: Télapó itt van

Télapó itt van, hó a subája,

Jég a cipője, leng a szakálla.

Zsák, zsák teli zsák, piros alma aranyág.

Két szarvas húzta, szán repítette,

Gömbölyű zsákját százfele vitte.

Zsák, zsák teli zsák, piros alma, aranyág.

 mikulás dalok

Gazdag Erzsi: Honnan jöttél Télapó?

-Honnan jöttél Télapó?

-Hóországból, hol a hó

hegyvastagnyi takaró,

a tenger meg hat akó.

Jegesmedve barátom

varrta meg a kabátom.

Kibélelte bundával,

hogy az úton ne fázzam.

Szarvasomat befogtam,

szíves szóval biztattam:

„úgy szaporázd a lábad,

szél se érjen utánad.”

Meseország (világos)

Hóországgal határos.

S Meseországból az út

egyenesen ide fut.

Szerencsémre nyitva volt,

útközben egy mesebolt.

Jöttek elém tündérek,

megkérdezték mit kérek.

 

Gyerekdal: Hull a pelyhes

Hull a pelyhes fehér hó,

jöjj el kedves télapó.

Minden gyermek várva vár,

vidám ének hangja száll.

Van zsákodban minden jó,

piros alma, mogyoró.

Jöjj el hozzánk, várunk rád,

kedves öreg télapó!

Nagyszakállú télapó,

jó gyerek barátja.

Cukrot, diót, mogyorót

rejteget a zsákja.

Amerre jár reggelig,

kis cipőcske megtelik.

Megtölti a télapó,

ha üresen látja.

 

Gyerekdal: Pattanj pajtás

 

Pattanj pajtás, pattanj Palkó,

nézd, már nyílik ám az ajtó,

Kinn pelyhekben hull a hó,

s itt van, itt a télapó.

Meg-megrázza ősz szakállát,

puttony nyomja széles vállát,

Benne dió, mogyoró,

itt van, itt a télapó.

Oly fehér a rét, a róna,

mintha porcukorból volna,

Nagy pelyhekben hull a hó,

csakhogy itt vagy télapó.

 mikulás

Osvát Erzsébet: Mennyi apró télapó

Hull a hó,

Hull a hó,

mennyi apró télapó!

Igaziak, elevenek,

Izgő-mozgó hóemberek.

Nagykabátjuk csupa hó.

Honnan e sok télapó?

Kik ezek,

Mik ezek

az apróka

Télapóka-emberek?

Óvodások mennek

sorba,

záporozó, habos

hóban.

 

Donászy Magda: Télapóhoz

Szívünk rég ide vár,

Télapó gyere már!

Jöjj el éljen a tél!

Tőled senki sem fél.

 

Halkan reccsen az ág,

Öltözted fel a fát,

Hulljon rá pihe hó,

Szánkón siklani jó!

 

Évi és Peti vár,

Télapó, gyere már!

Nyíljon már ki a zsák:

Alma, szép aranyág.

 

Szívünk rég ide vár,

Télapó gyere már!

Jöjj el éljen a tél!

Tőled senki sem fél.

 

Weöres Sándor: Suttog a fenyves

Suttog a fenyves, zöld erdő,

Télapó is már eljő.

 

Csendül a fürge száncsengő,

Véget ér az esztendő.

 

Tél szele hóval, faggyal jő,

Elkel most a nagykendő.

 

Libben a tarka nagykendő,

Húzza-rázza hűs szellő.

 

Suttog a fenyves zöld erdő,

Rászitál a hófelhő.

 

Végire jár az esztendő,

Cseng a fürge száncsengő.

 

Csányi György: Télapó kincsei

"Télapó! Télapó!

Hol van a te házad?

Ki adta? Ki varrta

báránybőr subádat?

 

Meleg, jó szívednek

honnan van a kincse?

Zimankós hidegben

van, ki melegítse?"

 

Szánomat szélsebes

három pejkó húzza,

kucsmás fenyők között

kanyarog az útja.

 

Nagy piros szívemnek

jóság a kilincse,

s édesanyák mosolygása

a legdrágább kincse.

 

Hidegben nem fázom

egyetlenegyszer sem:

az ő bársony pillantásuk

átmelenget engem.

A TeszteIM blog írójának további bejegyzéseit ITT találod.


Soha nem éreztem azt a határtalan szabadságot, mint amit az anyaság adott. Igen, szabadnak, boldognak, és vidámnak érzem magam...és ezt az érzést szeretném átadni Neked is!

Mert néha kell, aki inspirál, ösztönöz, és talpra állít. A cukimamik csapata készen áll erre!

 

Cukimamik-Instagram

Ez a weboldal cookie-kat használ a jobb felhasználói élmény érdekében. Még több infó

Megértettem