Támad a kiskamaszkor! - Így birkózz meg vele

2016. április 02.
Szerző:  Pethő Orsolya, pszichológus
Támad a kiskamaszkor! - Így birkózz meg vele
Kezdődik. Reménykedtem, hogy még van egy kis idő, még élvezhetjük a dackorszak és a tinédzserkor közti idilli időszakot, de nem. Még csak kilenc éves, de máris vége. Könyörgöm, csak pár napot kérek még, hogy lelkileg felkészüljek!!! Az eddig 0-24-ben tündérvirág-cukiság mögül most egyre gyakrabban bújik ki a nyegle, ál-nagyképű kamasz. Néha egész komolyan viszket a tenyerem, de talán nem most kéne elkezdeni a pofozkodást, ha eddig sikerült mellőzni.

 

Néha aranyosan hiú, reggel hosszasan állítgatja a haját, már nem automatikusan a legfelső pólót veszi ki a szekrényből, hanem a legmenőbbet. És újra mindenre, de tényleg mindenre az az automatikus válasz, hogy NEM! Fel kell kötnöm a gatyámat, ha nem akarom elrontani, amit eddig sikerült felépíteni. A nyíltságot, a bizalmat, a szeretettel, melegséggel teli kapcsolatot. Újra harc az esti lefekvés. Küzdős a reggeli indulás, és a kettő között minden más.

Hogyan tudjuk fenntartani a bizalmas kapcsolatot, hogy közben ne essen szét minden, és némi befolyást is sikerüljön gyakorolni?

Íme a terveim, a kamasz gyerek nevelésére:

1. Továbbra is igyekszem tisztelettel beszélni vele. Nem üvöltözni, megalázni, szavakkal bántani. Ha dühös vagyok, és tehetetlennek érzem magam, s ott a kísértés, hogy csípőből tüzeljek, akkor veszem a fáradtságot, és előbb lenyugszom, mielőtt kommunikálnék vele. Sok erőt ad, hogy amióta felhagytam a kiabálással, sokkal nagyobb befolyásom van rá. Ha mégis eldurran az agyam, mert azért szent nem lettem, akkor is inkább morgok, elmondom mit érzek, de nem őt bántom.

2. Sok energiát feccölök abba, hogy jó legyen a viszonyunk. Jókat hülyülünk együtt, igyekszem olyan programokat is kitalálni, ami őt érdekli, érdeklődéssel hallgatom a számára fontos dolgokról a beszámolót, támogatom az ötletei megvalósításában. E két utóbbit akkor is teszem, ha azok undorítóak, vagy sok kosszal járnak. Hogy is várhatnám el, hogy hallgasson rám, ha nem szeret velem együtt lenni? Ha csak az engem érdeklő dolgokról vagyok hajlandó vele beszélgetni? Bár egyre kevesebb az az idő, amit együtt töltünk, de minden napra jut belőle valamennyi.

kamaszkor

3. Igyekszem az őt is érintő dolgokban egyre több mindenben kikérni a véleményét. A tinédzserek bevesznek valami igazságérzet növelő pirulát és ezt nem hagyhatom figyelmen kívül. Semmi nem fog nála működni, ami nem fair, vagy politikailag nem korrekt. Eddig sem néztem soha hülyének, de most már mindenbe beleköt, amiben maradt egy fikarcnyi ellentmondás.

4. Újra és újra felülvizsgálom, van e bármi, amiben túlzottan gyerekként kezelem, és megkérdezem, mi az, amit szeretne saját felelősségi körébe vonni. Napról napra több kihívásra és önállóságra vágyik, önmagát már rég nem gyerekként látja, és nagyon büszke, amikor újabb akadályon ugrott át. Hagyom, hogy döntsön az őt érintő dolgokban, és hagyom hibázni is. Tudja, hogy bármikor fordulhat hozzám, de nem akarom automatikusan megvédeni. Igyekeztem jó példát mutatni mindenben (nyilván nem sikerült mindig), így ő már „készen” van. Most már csak saját próbálkozásaiból, sikereiből és kudarcaiból tud tanulni.

5. Továbbra sem alkalmazok büntetést. Azon túl, hogy rombolná a kapcsolatunkat, ha azért tesz vagy nem tesz valamit, hogy elkerülje a kiszabott következményeit – soha nem teszi magáévá a szabályokat. S amint nem vagyok ott, és ez egyre gyakrabban és hosszabb időre töténik meg – azonnal megszegi azokat. Ezért a büntetés helyett inkább határozottan kérek, magyarázok, bízom abban, hogy a jó kapcsolatunk érdekében megteszi ezeket. Már mindent megtanítottam, amit lehetett. Tudja, hogy mit lehet, és mit nem. Ha felrúgja a szabályokat, tudom, hogy a kapcsolatunkon kell dolgoznom, mert valami nincsen rendben köztünk. Igyekszem megérteni az ő szemszögéből is a dolgokat, és ennek hangot is adok. Egy el nem készülő otthoni feladat kapcsán választhatok, hogy mérgelődök-e, eltiltom valamitől büntetésképpen, vagy esetleg belehelyezkedek az ő helyzetébe: „Tényleg nagyon unalmasnak tűnik ez a családfakészítés. Látom, hogy nagyon nem fűlik hozzá a fogad, de sajnos attól még meg kell csináni. Az előadást már élvezni fogod, ezt te is tudod.” Mindenkinek jól esik, ha elismerik, hogy jogosak az érzelmei, és így meghagyjuk a döntési szabadságát is, ami olyan fontos egy majdnem felnőtt életében.

...És persze tovább gyakorlom a mély lélgzést azokra az esetekre, amikor majdnem legszívesebben felrobbannék.

Pethő Orsolya, pszichológus

Ha nevelési gondjaid vannak, itt kérjél időpontot: www.kolyokszerviz.hu

kolyokszerviz

Ajándék énidő tervező


Soha nem éreztem azt a határtalan szabadságot, mint amit az anyaság adott. Igen, szabadnak, boldognak, és vidámnak érzem magam...és ezt az érzést szeretném átadni Neked is!

Mert néha kell, aki inspirál, ösztönöz, és talpra állít. A cukimamik csapata készen áll erre!

 

Cukimamik-Instagram

Ez a weboldal cookie-kat használ a jobb felhasználói élmény érdekében. Még több infó

Megértettem