Pethő Orsi pszichológus

Gyakran kiabálsz a gyerekeddel? Nem vagy egyedül, üdv a klubban! Szinte mindenki járt már ebben a cipőben. Én is. Sok édesanya ült már nálam, könyörgő szemekkel, - mondjam meg, hogyan hagyja abba, hogyan ne ordítson a gyerekével. Áruljam el, mi a trükk, amit azonnal alkalmazni…
Nem tanul, rendetlen, mindent széthagy, nem segít, hiába jártatom a számat, hiába büntetem, hiába kiabálok?
Szerencsére, sok családnál tele a hűtő, válogathatunk a jobbnál jobb falatokból, és az is nagyszerű, hogy a „változatos étrend” fogalma egyáltalán megszülethetett.
Vigyázat, kissé csöpögős gondolatok jönnek arról, minek is vesszük meg a fél játékboltot.
Luca 35 éves, néhány hete született meg első kislánya. Amikor épp nem annyira fáradt, hogy azt se tudja hogy hívják (hát nem sok ilyen idő marad) azon gondolkodik, mennyit szenvedett gyerekként, pedig egész jó dolga volt.
Bence nem akar oviba menni, minden reggel keservesen sír. Amikor édesanyja elköszön tőle, az óvónő rosszallóan néz: Régebben nem volt ennyi macera a beszoktatással! Levi nem akar az iskolai táborba menni, mert nem szeret máshol aludni, csak otthon. A tanárnő leteremti az édesanyát, aki igyekszik…
Miközben Lilla és Bence a szokásos csatáját vívja a kocsi hátsó ülésén, Ildikóban szép lassan megy fel a pumpa. Újra csak azt veszi észre, hogy már megint kiabál a gyerekekkel. De ne szaladjunk előre, valahogy így kezdődött:
Kata munka után rohan az oviba, már alig várja, hogy négyéves kisfiával, Zalánnal újra találkozzanak. Elég stresszes napja volt, szeretne már otthon lenni, de még be kell menniük a boltba, a vacsorához bevásárolni. Kicsit lelkiismeretfurdalást is érez, hogy ilyen későn érkezik, de sajnos nem tudott…
A címet óriási tisztelettel Polcz Alaine könyvéből kölcsönöztem, amit most újra olvasva, rádöbbentem, hogy a benne szereplő poros, dohos történetek mennyire aktuálisak még ma is. Ugyanis családi konfliktusaink jelentős része változatlanul a rend és rendetlenség körül zajlik.
Körülnézek a fiam szobájában és legszívesebben fognék egy nagy zsákot, és a felét kidobnám a felhalmozott dolgainak. Sok családnál járok, és gondolhatod, hogy az ott látott gyerekszobák egyike sem a minimalizmusról híres. Zsúfolásig tele vannak tárgyakkal, játékokkal. Tizenkét négyzetméter, mozdulni is alig lehet. Plüssök, babák,…
„Nem ismerek magamra.” - Hallom sok édesanyától. „Régebben sokkal türelmesebb voltam, de amióta szültem, néha nem tudom kontrollálni magam, és elszakad a cérna.” – panaszkodik kétségbeesetten egyikük. „Sosem gondoltam volna, hogy így tudok kiabálni.” – mondja bűnbánóan a másik. Hát igen, üdv a klubban!
Mindig is voltak olyanok, akik sokkal több mindenben láttak veszélyt, mint mások, de a mai életformánk sajnos egyre inkább növeli annak az esélyét, hogy gyermekeink már születésük előtt megismerkedjenek a stresszel és szorongással. Szinte állandó kísérője lett az életünknek. Nézzük, honnan is eredhet.
Az anyaság a szó szoros értelmében nem egy kifizetődő dolog, ezt tudjuk. Majd valamikor húsz év múlva, ha látod, hogy életképes és boldog a gyermekedd, abból talán közvetve lemérheted munkád gyümölcsét. De vannak minősített esetek, amikor minden igyekezeted és jóindulatod ellenére csak a pofonokat kapod.…
Sok édesanya számol be arról, hogy második terhessége előrehaladott fázisába érve, lelkiismeretfurdalása támadt az elsővel szemben. „Tudok e majd egy másik gyereket is ennyire szeretni?” „Mit művelek most az elsővel, hogyan fogja fogadni a kisbabát?” A lelkiismeretfurdalás tovább fokozódhat, amikor a sok figyelmet igénylő kicsi…
Ki ne vágyna arra, hogy családi konfliktusait hangos szóváltás nélkül oldja meg? A "nehéz helyzetek" közepén is szülőként mindenki a legjobbat szeretné gyermekének: Boldog, kiegyensúlyozott felnőttet nevelni.
Orsi, ez normális? Kérdezik gyakran a szülők tőlem - akár a gyermekük, akár a saját viselkedésükre, érzéseikre vonatkozóan. Nem szeretek erre válaszolni. Gonosz vagyok, mert tudom, milyen megkönnyebbülést jelentene a számukra, ha megnyugtatnám őket: igen, ez normális. Igen, ez jellemző a többségre, akkor baj nem…
Ugye egyetértünk abban, hogy az apák máshogyan játszanak a gyerekekkel, mint ahogyan mi, anyukák szoktunk? Ünnepeljük őket nem csak APÁK NAPJÁN úgy, hogy megemlékezünk mindarról, ami rájuk jellemző, és annyira, de annyira klassz! Amikor végre hazajönnek, és belefeledkeznek a játékba, mi, anyák, csak sápítozunk, aggódó…
Már megint több órán keresztül elhúzódik a fektetés. Tizennegyedszerre jön ki a gyerek szobájából, vagy hív be téged újra, mert pisilni kell, szomjas, melege van, fázik, aztán csak úgy. Éjszaka többször is felébred, esetleg bepisil, rémálmai vannak. Szinte minden család életében időről időre beköszönt az…
A nők az apjuk, a férfiak az anyjuk hasonmását keresik. Nincs igazság. Végre kikecmeregtem a gyerekkoromból, és most újraélem a párkapcsolatomban? Hogy lehet ennyire balga az ember, hogy az apja klónját választja élete párjául, amikor tudatos szinten pont, hogy menekül előle?
Nem mondhatunk mindenre igent, amit a gyerekünk szeretne. Kérek még egy szelet tortát! Tovább akarok fennmaradni! Nem akarok hazamenni a játszótérről! Hol önmaga, hol mások, hol a saját érdekünkben korlátokat kell szabnunk, különben hamarosan elszabadul a pokol.
1. oldal / 3

Ajándék énidő tervező


Soha nem éreztem azt a határtalan szabadságot, mint amit az anyaság adott. Igen, szabadnak, boldognak, és vidámnak érzem magam...és ezt az érzést szeretném átadni Neked is!

Mert néha kell, aki inspirál, ösztönöz, és talpra állít. A cukimamik csapata készen áll erre!

 

Cukimamik-Instagram

Ez a weboldal cookie-kat használ a jobb felhasználói élmény érdekében. Még több infó

Megértettem